Kikötői Hírek — orosz (2021. október 13.)

Vass Annamária: Kikötői Hírek — orosz (2021. október 13.)

Az orosz feminizmusról Magyarországon a legtöbb embernek alighanem a Pussy Riot ugrik be. A punk rock együttes híre és Putyin-ellenes performanszuk, melyet Moszkva legnagyobb székesegyházában adtak elő, bejárta az egész világot. A lányokat elítélték, feminizmusról pedig évekig szinte szó sem esett az orosz kultúrában. Aztán 2017-ben néhány fiatal irodalmár megelégelte marginalizált helyzetét és megalapította az F piszmo (F writing) nevű feminista és LMBTQ költőkből álló csoportot.  Egy évtizednek kellett eltelnie a Pussy Riot figyelemfelhívó zajkeltése óta ahhoz, hogy az orosz médiába késve érkező mozgalom megerősödhessen. Az Oroszországból érkező Kikötői Hírek első része az utóbbi években egyre nagyobb teret nyerő orosz feminista irodalomra fókuszál.

Oroszországban a költészet lett a feminizmus hangja, ebben pedig kulcsszerepet játszott a #nemfélekelmondani flash mob. Ez a #metoo-hoz hasonló (de azt megelőző, 2016-os) ukrajnai mozgalom a szexuális zaklatásra és családon belüli erőszakra hívta fel figyelmet. Több százan posztolták a közösségi hálókon a teljesen hétköznapinak számító, de korábban tabusított történeteiket, ez pedig új utat nyitott a kortárs orosz költészetben. Egy fiatal nemzedék elkezdte dokumentarista eszközökkel feldolgozni az orosz valóságnak ezt a szeletét. Verseikben az erőszakról beszélnek valódi emberek hangját hallatva és az ő valódi tapasztalatukat bemutatva, mert hiszik, hogy semmilyen fiktív személy és történet nem lehet érdekesebb a valóságnál.  Jellemzően azok nevében szólnak, akik valamilyen társadalmi stigmatizáció következtében nem jutnak szóhoz, vagy emocionális okokból egyszerűen képtelenek megszólalni.

Marija Malinovszkaja

 

Marija Malinovszkaja: „Kajmánföld”

Marija Malinovszkaja (1994) Каймания [Kajmánföld] című versciklusa skizofréniában szenvedő emberek meghasadt tudatát mutatja be. A költőnő új módszerrel közelít a dokumentarista költészet lényegét jelentő valós forrásokhoz. Versmonológjai teljes egészükben autentikus szövegek – betegek naplóiból alakítja őket. Szabadvers formába tördeli az eredeti bejegyzéseket, anélkül, hogy bármit is megváltoztatna rajtuk, átírna bennük vagy hozzájuk tenne. Így a lehető legközelebbről tapasztalhatunk meg egy olyan tudatállapotot, amelyre csak keveseknek (ápolóknak, orvosoknak és közvetlen hozzátartozóknak) van direkt rálátásuk.

A Belize-ben élő Lida Juszupova (1963) olyan költeményeket ír, melyek internetes forrásokon alapulnak. 2015-ben indított Приговоры [Ítéletek] című versciklusa a családi erőszakról szóló oroszországi bűnügyi híreket dolgozza fel. Bírósági iratokat citál úgy, hogy a valóságos szövegekbe beleszövi az áldozatok fiktív hangját. Juszupova verseiben siratóénekké válnak a tárgyilagos bírósági ítéletek. Az áldozatok pedig, hétköznapiságuk ellenére, tovább élhetnek a társadalmi emlékezetben. 

Lida Juszupova

 

Lida Juszupova: „Ítéletek”

Az orosz feminista költészet egyik fő mozgatórugója Galina Rimbu (1990), aki az írás mellett aktív kritikai és szerkesztői munkát folytat, irodalomkurzusokat tart. Hatalmas port kavart tavaly Моя вагина [Vaginám] című verse, amely Julia Cvetkova ügyére hívja fel a figyelmet. Cvetkovát – aki „Vagina monológok” című rajzait posztolta a közösségi hálón – pornográfia vádjával hat év szabadságvesztés fenyegette, és háziőrizetbe zárták. Erre írt válasz a vers, amely, a képekhez hasonlóan a női testet övező stigmák lebontását kísérli meg. Rimbu nyíltan beszél a vaginájával kapcsolatos saját tapasztalatairól: a nemi éréséről, a menstruációjáról, a szexuális élményeiről és a szülésről is. A vers heves vitát váltott ki az interneten arról, hogy képezhetik-e a női nemi szervek a költészet tárgyát.

Okszana Vaszjakina (1989) az orosz feminizmus másik nagy vezéralakja. Öt éve debütált Женская проза [Női irodalom] című verseskötetével, melyben jól érzékelhető a nyugati leszbikus költészet, így Monique Wittig vagy Eileen Myles művészetének hatása. A könyv címe ironikus utalás az orosz irodalmi diskurzus megkülönböztető jelzőire, egyben felhívás női írók szövegeit is legitimáló kánon kialakítására.

Okszana Vaszjakina (fotó: Marija Rozskova)

Második kötete, a Ветер ярости [Düh szele] az orosz feminista fordulat legfőbb példája. A kötet címadó ciklusa hosszú poéma a nők elleni erőszakról. Ez jelent meg először szamizdat kiadásban, madzaggal összefűzött, fél A5-ös méretű kis füzetecskék formájában. Okszana kikötése a terjesztéssel kapcsolatban az volt, hogy a füzet csak nőkhöz kerülhet. Az első ötven, házilag nyomtatott példány épp akkor készült el, mikor az ukrajnai flash mob-tól volt hangos az orosz internet. Hamar elfogyott, és az elkövetkező két év során háromezer otthon gyártott példány készült belőle. A hivatalos könyv 2019-ben jelent meg ugyanezen a címen az egyik legnagyobb orosz kiadónál. Hat ciklusból áll, melyeket a szerzővel készített hosszú interjú köt össze. A lírai és prózai megszólalások önéletrajzi történeketeket mesélnek el: szibériai gyerekkoráról, az osztálykülönbségekről, HIV-fertőzött apja haláláról, a betegségek tabusításáról, rákbeteg anyja haldoklásáról beszél. A fő motívum pedig – ami mind a versekben, mind az interjúban megjelenik – a fájdalmas várakozás, az anya közelgő halála. A szöveg hangnemének sajátossága éppen ebből, az anya halálával való szembenézésből fakad. Abból, hogy Okszana akkor szólal meg, amikor mások – babonából, vagy reménykedésből – hallgatnának. Ezzel szemben ő kimondja: már csak anyja halálára vár, kendőzetlenül beszélve a fájdalomról, amit érez.

A „Düh szelének” hivatalos és szamizdat kiadása

A szerző harmadik műve, a Рана [Seb] című regény idén bekerült a rangos Nagy Könyv díj shortlistjébe. A történetet egy mondatban el lehet mesélni: Okszana a szülőföldjén szeretné eltemetni édesanyját, ezért Moszkvából Volgográd mellé utazik a hamvakért, hogy onnan Szibériába vigye azokat. A rövid szöveg több műfajt egyesít: önéletrajzi regény – regény Okszanáról, travelogue – útirajz Oroszországról, és szerelmesregény – a feleségnek, Alina Bahmutszkajának ajánlva. Mindeközben arról is szól, hogy hogyan hegedhetnek be a sebek az írás által. Ez a szöveg, bár szerzője regénynek nevezi, ugyanúgy működik, mint versei.  Okszana számára a költészet azt jelenti, hogy kitartóan szemlél valamit, amit mások általában takargatnak, hogy aztán már-már elviselhetetlenül nyugodt hangon leírja azt.

Okszana Vaszjakina: „Seb”

A Nagy Könyv díj eredményét decemberben hirdetik ki, akkor kiderül, hogy mennyire válik a feminizmus az orosz mainstream irodalom részévé.  Orosz költőktől magyarul sajnos szinte semmi sem elérhető. Galina Rimbutól olvasható mindössze egy vers Vonnák Diána fordításában. Az orosz próza sokkal jobban reprezentált, míg orosz költészeti antológia évtizedek óta nem jelent meg magyarul, és az interneten is csak hébe-hóba lehet kortárs orosz verseket olvasni. Angolul viszont (Marija Malinovszkaja kivételével) az interneten megtalálható néhány vers a fent említett költőktől.

 

Irodalom:
L. Jusziupova: Prigovori, Moszkva, NLO, 2020.
Marija Malinovszkaja: Kajmanyija, Szamara, Cirk „Olimp” + TV, 2020. 
Okszana Vaszjakina: Rana, Moszkva, NLO, 2021.
Okszana Vaszjakina: Vetyer jarosztyi, Moszkva, ASzT, 2019.
Okszana Vaszjakina: Zsenszkaja proza. Knyizsnoje obozrenyije, Moszkva, Argo-riszk, 2016.