Székely Szabolcs: Versek


[Az evés megtörése, a kövér csendé]

Az evés megtörése, a kövér csendé.
A koplalásé. A kenyér megszegése, a szóé.
Túl nagy szobák egyikében a tizenkét éves
lány éhes figyelme, az ajtó mögött
mit csinál anya. Várakozás az innenső
oldalon. Az ajtón túl nincs beszéd, csak
a levegővétel megváltozott ritmusa. Szólok
hozzá, nem válaszol. Ez már a büntetés lehet.
Merre van apa? Jöjjön, legyen egyszerű és
egyértelmű, erős és gyors állkapocs. A harapás,
a nyelés elszakít attól, akinek jól kell laknia.
Baj van, de nem tudom, mi az, velem kell
lennie, ezt már a tükör mondja, legyek
üres, üvegcserepek nélküli éjszaka.

 

[Férges almát választ a vak kéz]

Férges almát választ a vak kéz.
Vakablak feszül még vakabbra.
Bent a napraforgó világtalan falat néz.
Falat méz a szerelem rossz salakja.

Csillagok csúsznak Isten torkain.
Bekokszolnak a lázas spindoktorok.
Orrukból göngyölt bankó lóg, a rím
hideg huzatban dohánypapír, lobog.

Meg nem mozdul a súrolókefe.
Nem lát, és nincsen hőmérséklete:
akihez beszélsz, válaszolni nem kész.

Vak jós, Teiresziász, őrült tolvajisten —
két kajla fül zsebét húzza, nincsen
semmije: botcsinálta Hermész.

 

[Nem tudok mit kezdeni a haraggal]

Nem tudok mit kezdeni a haraggal, mióta
a gyerek nem tud mit kezdeni a haraggal,
mióta nem tudok mit kezdeni a haraggal,
és így tovább, vissza, egészen a meleg tavaszi
kertig, vissza a meztelen árulásig, mennyi vér
lüktet a régi történetekben, és a lüktetés
mögötti csöndben a hüllő szűnni nem tudó
sziszegése, az Istennek kedves áldozat és
a vérrokonság, a vérszerződés, a bosszú születése,
ahogy táplálni kezdi az agressziót a szelídség,
és ez a nevetséges félelem, hogy ha nem leszel
szörnyeteg, szörnyeteggé válik az, akit szeretsz,
szörnyeteggé válnak, hogy ne válhass szörnyeteggé,
bocsáss meg nekik, tudják, hogy mit cselekszenek.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük