Májusi hajnal
egy csípős májusi hajnalon szúnyogok petéznek
az ottfelejtett felfújható medencébe
amíg a folyóparti állomás repedezett töltéseit kiáztatja a víz
kipiszkálom köldökömből a piszkot
a fenyőfa illetlen árnyékában
az édesanyjukról álmodó nyugati turisták
holnap arra ébrednek hogy
iszapba süpped sápadt talpuk és
akkor nem lesz mit tenni
néhány rég kirántott baromfi tollával megtömött
latyakos párnára kell hajtani fejüket felkészületlen
vendéglátóipari egységekben
amíg a város elrendezi kerékvágásait
kövekké erősödik az iszap a márkás túrabakancsokban és
a márkás túrabakancsok mázsás kövei
ránehezednek a szívecskés lábtörlőkre
otthon majd ahol a legjobb
a nyugati turisták kipöckölik recéikből
tájunk ajándékait én pedig a
szottyos medencébe fészkelem magam
akár egy tojásrakó
és tömpe mutatóujjá töpörödöm
az apró lárvák langyosodó magzatvizében
Patakra hajló legszebb lovaim
patakra hajló legszebb lovaim
rétjeidre eresztem
megtölteni hűvös hasuk
azzal ami akad
és figyelem kipirult bőröd
rekedt ujjaimat végigvezetem a barázdák mentén
egészen kiültem az arcodra
szemed körül sűrűsödöm
mintha bögre tejen —
én nem szeretek senkit aki hozzám hasonló
a termékeny talajba ütött görbe orrok
elbizonytalanítanak
hátratett kézzel figyelek
nem tudom hová rejtsem tagjaim
ide-oda hurcolt ujjaimat
pöttyös bögréimet
göndör szőrű lovaimat
engedd meg hogy lehajtsák fejüket
megférnek a sűrű réteken
nem zavarnak és nem csúfítják meg
lepedőbe csavart tested
és amit kapnak mind visszaadják