Bujdos Attila: El

(szöveggyűjtemény, második bekezdés)

13.10.02.sziv-
Abban is bizonytalan vagyok, vajon magyar drámaíró vagyok-e egyáltalán, hisz egy sor darabom van, amiket ha játszottak is magyarul, visszhangtalanul, míg más közegben nagyobb ívű pályát futnak, van, ami Peter Brook hajdani színházáig vitte (Birmingham Rep), vagy megfordult Londonban (National Theatre), de akár New Yorkban is. Ami persze kevés ahhoz a bűnhöz mérve, hogy írtam kisebb-nagyobb műveket, melyek magyarul nem is léteznek, sőt nem is léteztek soha (Orient Express Schaubühne, Die letzte erste Woche, Platform 11/Zürcher Schauspielhaus, és egyebek).
(Németh Ákos drámaíró az Észak-Magyarország kérdésére, 2013. szeptember 26.)

*

HOFBERG: Hagyd már. (Majd unottan) Hová menjek? Mit tehetek én?
(Gúnyos érdeklődéssel) Kit szeressek? Kit ne szeressek? Mit tegyek?
ANDRÉ: (hízelegve) Menjünk Amerikába. Vagy menjünk Németországba. Ausztria szegény, itt nincs pénz. Ez itt nem a lehetőségek hazája. Múlik az idő, soha nem tudhatod, mit veszítesz. (Rábeszélően) Itt nem történik semmi sem, ez egy provincia. Mire vársz, miért vársz? Semmi nem jön a helyedbe.
Heidler rosszkedvűen figyeli
Hogy mit tehetsz? Ezt kérdezed, milyen naiv vagy! Te bármit megtehetsz.
HOFBERG: Hallgass.
ANDRÉ: (halkabbra fogja) Csak nem bánt a lelkiismeret?
HOFBERG: (Ingerülten) Hallgass már!
André vállat von
Készülnöm kell. Nem szeretem, ha ilyenkor itt vagy.
ANDRÉ: Ez valami új, soha nem mondtad.
HOFBERG: Hát most mondom. Ilyenkor jobb egyedül lennem.
André hátradől a székben. Láthatóan megsértődött
(Hofberg az ablakon néz kifelé) Még mindig ezt játsszuk… és csak múlnak az évek. Mennyi év! Rettenetes. És csodálatos. (Majd nevet) Úgy fogom végezni, mint egy hamiskártyás.
(Németh Ákos: Lili Hofberg, dráma)

*

Az, hogy egy másik ország egészen más szakmai közege befogad, egyértelműen azt jelzi, hogy értesz valamihez. Itt nem számít sem a politikai elköteleződés, sem az ismerősök, itt te vagy egyedül, meg az, amit tudsz. Nehezen leírható az állapot, amikor a világ egyik legfontosabb operaházának intendánsa azt mondja Neked, hogy unikális vagy. Ettől nem leszel tehetségesebb, de egy időre lelazulsz, és elkezdesz azzal foglalkozni, ami a dolgod: színpadra állítasz egy művet. Ugyanez volt a helyzet Párizsban, amikor egy produceri iroda és az egyik nemzeti státuszú színház felkért egy saját kreáció megalkotására. A bizalom az alapja annak, hogy az ember kihozza magából a maximumot. Történt velem ilyesmi Magyarországon is. Tizenöt évvel ezelőtt (…)
(Schilling Árpád a 7 Óra 7 interjújában, 2013. január, készítette: Wallenstein Vágó Róbert)

*

„Brecht elkopik, Molnár Ferenc színháza ragyog. Brecht színháza ugyanis kívülről, objektíven, absztrakt módon szemlélte az életet, így egyvalami kimaradt műveiből: a szeretet.”
(Balázs Péter vígszínházi pályázata, forrás: Népszabadság)

*

ACDAK: Felperes és alperes! A bíróság meghallgatta ügyeteket, és nem alakult ki benne tiszta kép arról, hogy ki ennek a gyereknek az igazi anyja. Birói kötelességem, hogy a gyerek számára anyát találjak. Próbát teszek. Sauva, fogj egy darab krétát. Rajzolj egy kört a padlóra. (Sauva kört rajzol a padlóra.) Állítsd bele a gyereket. (Sauva beállítja a körbe Michelt, aki rámosolyog Gruséra.) Felperes és alperes, álljatok mindketten a gyerek mellé. (A Kormányzóné és Gruse odamegy a körhöz.) Fogjátok meg a gyerek kezét. Az igazi anyának lesz ereje ahhoz, hogy a gyereket a körből a maga oldalára rántsa.
MÁSODIK ÜGYVÉD: (gyorsan) Tisztelt bíróság! Tiltakozom az ellen, hogy ilyen kétes párviadaltól függjön ama hatalmas Abasvili-vagyon sorsa, mely a gyermekhez mint örököshöz kötődik. Előadom továbbá, hogy ügyfelem nem rendelkezik akkora erővel, mint ez a testi munkához szokott személy.
ACDAK: Úgy látom, jó húsban van. Húzzátok!
(A Kormányzóné a maga oldalára húzza a gyereket. Gruse elengedte, és most leverten áll.)
ELSŐ ÜGYVÉD: (gratulál a kormányzónénak) Mit mondtam? A vér köteléke!
ACDAK: (Grusénak) Mi ütött beléd? Nem is húztad!
GRUSE: Nem fogtam erősen. (Acdakhoz szalad) Kegyelmes úr, visszavonom, amit maga ellen mondtam, bocsánatot kérek. Csak addig hadd tartsam meg, amíg megtanul beszélni. Még csak pár szót ismer.
ACDAK: Ne befolyásold a bíróságot! Fogadjunk, hogy te is csak húszat ismersz. Na jó, teszek még egy próbát, ettől függ minden.
(A két asszony ismét odamegy a körhöz.)
ACDAK: Húzzátok!
(Gruse ismét elengedi a gyereket.)
GRUSE: (kétségbeesve) Én neveltem! Tépjem szét? Nem bírom.
ACDAK: (feláll) A bíróság ezennel megállapítja, ki a valódi anya. (Grusénak) Fogd a gyerekedet, és vidd el innen. Ne maradj vele a városban, ezt tanácsolom. (a Kormányzónénak) Te meg tűnj el, mert még elítéllek csalásért. A vagyon a városra száll. Készítsenek belőle kertet a gyerekek számára, szükség van rá, és elrendelem, hogy ezt énrólam „Acdak kertjé”-nek nevezzék el.
(Bertolt Brecht: A kaukázusi krétakör, fordította: Eörsi István)

*

Gyermekével együtt akart meghalni az a nő, akinek egyéves kisfiát pénteken kora este találták holtan Budapesten, a budai alsó rakparton. A rendőrség kezdeményezte a nő előzetes letartóztatását és soron kívüli elmeszakértői vizsgálatát — közölte az Országos Rendőr-főkapitányság kommunikációs szolgálata szombaton honlapján. A közlemény szerint a Budapesti Rendőr-főkapitányság III. kerületi kapitányságán pénteken kora délután jelentette be egy III. kerületben elő nő, hogy a vele egy háztartásban élő egyéves unokája eltűnt. A nagymama elmondta, hogy lányát, a gyermek anyját egy fővárosi egészségügyi intézmény pszichiátriai osztályán kezelik, de unokája nincs vele. A rendőrök azonnal keresni kezdték a gyereket. A kutatással párhuzamosan a rendőrség bűnügyi bevetési osztályának nyomozói — orvosa jelenlétében — meghallgatták a pszichiátriai osztályon visszatérően kezelt nőt. A 35 éves L. Katalin Tímea elmondta, hogy legkisebb gyermekével együtt meg akart halni. Csütörtökön „fiát átkarolva a Dunának ment, őt azonban az Úristen nem fogadta magához, ezért kiment a partra, gyermekét viszont a vízben magára hagyta” — idézte a rendőrség a nő szavait.
(origo.hu)

*

LILIOM: A másik világon is úgy van?
FICSUR: Csak úgy. Az is rendőri hivatal, csak másik kerület.
LILIOM: Hivatal?
FICSUR: Úrnak mennyország. Ilyen rongyosoknak rendőrség. Pénzes embereknek finom muzsika.
LILIOM: Nekünk nem muzsika?
FICSUR: Nem, fiam. Nekünk igazság. Mert a másik világon csupa igazság van. Ahol pedig igazság van, ott csak köll kapitánynak is lenni.
(Molnár Ferenc: Liliom)

*

BEGHEL: Csak szép az a borozók asztala. Egész mennyország. A kancsó a hold, a poharak a csillagok. Igyunk, atyámfiai!
BIAL: Igyunk, a hazáért!
KÓROG: Igen, igyunk a hazáért. Úgysem tehetünk érte mást, mi szegény, közönséges emberek.
BIAL: Legalább megtesszük azt, amit tehetünk érte, s így nem mond reánk ítéletet a lelkiösmeret, mi nagy szerencse, mert ez ugyan szigorú bíró, kit bezzeg le nem kenyerezhetni ám, mint a többit. Nem tudom: úgy van-e máshol is, mint itt nálunk Magyarországban? (…)
(Petőfi Sándor: Tigris és hiéna)

*

Épp úgy, mint a 20. századi diktatúrák során, ma is meg kell küzdenünk a személyes valóságunkért. Információáradatban élünk: borzalmasan nehéz kiszűrni a számunkra hasznos híreket, és nehéz eldönteni, hogy az ember mit higgyen el és mit nem. Az a különbség, hogy míg 40-50 éve egyfajta, az államhatalom által kreált valósággal szemben kellett egy privát valóságot megfogalmazni, addig ma számos párhuzamos valóság létezik (például a különböző, eltérő értékítéletű médiumok valóságai). Mindenkinek el kell tudnia dönteni, melyiket vallja a magáénak. Az ember előbb-utóbb keres magának egy egységesnek tűnő valóságot, mert nem tud párhuzamos valóságokban létezni.
(Závada Péter a Reflex című készülő Szputnyik-előadásról, Színház.hu)

*

A színház témája a földrevetettségünk iszonyatának a megélése, az élet euforikus örömével és a halállal való szembesülés képtelenségével. A színházban titok van, varázslat, őrület, amitől megrendülünk, mert megértjük, hogy az élet irracionális. A lényegről nem tudunk beszélni, arról színházat csinálunk.
(Bocsárdi László Proics Lillának, Színház.net)

*

Milyen sérültnek látszottak a szememben a színészek az előadás után, hogy féltem, hogy egy szóval hozzájuk találok érni. Hogy elsiettem inkább egy futólagos kézszorítás után, mintha haragudnék és elégedetlen volnék, mert oly lehetetlen volt kimondani benyomásom igazságát. Mindnyájan hamisnak látszottak Maxon kívül, aki nyugodtan mondott néhány üres szót. Hamis volt az, aki valami szemérmetlen részlet után érdeklődött, az, aki tréfásan válaszolt a színész valamilyen megjegyzésére, hamis a gunyoros, hamis az, aki sokrétű benyomását kezdte feloldani, gyülevész népség az egész, amely helyénvaló módon a nézőtér mélyére szorult, s most késő éjjel feltámadt, és újra ráébredt az értékére. (Nagyon messze az igazitól.)
(Franz Kafka: Naplók, levelek, fordította: Győrffy Miklós)

*

Biztosan mindenki tudja, milyen, amikor befogja az orrát, és visszatartja a levegőt. Egy perc után már azt érzi az ember, hogy megfullad. A börtön olyan volt, mintha 5 hónapig kellett volna visszatartanom a levegőt.
(Stohl András színművész a Hét Olajfa Egyesület rendezvényén, forrás: Index.hu)

*

A legutolsó igazán emlékezetes előadás Vörösmarty Árpád ébredése című prológusa volt a Nemzeti Színház idei évadnyitóján. Katartikus élmény… párás lett a szemem… sőt, el is pityerintettem magam.
(Eperjes Károly a Nemzeti című magazinban)

*

NŐ: (a közönséghez) Hát maguk még itt vannak? Menjenek kérem maguk is.
(Schein Gábor: Születésnap, dráma)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük