Szkárosi Endre: A fogság záloga


A 133 legocsmányabb emlékére

 

A történelem kapujában kussolás van,
és vírusfekete minden barom arca.
Budapesten szabadság, szabadság van még holnapig.
Utána a szépség kora jő. Ez jó.
Először legbelül,
és kívül a reflexekben,
míg a hatósági gyógyítás hontalanná nem teszi a hazát.
Utána megnő a szépség utáni vágy,
közben csend, itt-ott sírás és reszketés.
Szépség, szabadság, szerelem,
e három kell nekem.
Budapesten és másutt,
de főleg mégis itt, szépség és
reménység városa.
Most az agyakban készül
a történelmi robbanás,
a véráldozat elmaradhat,
mert a jó győz a rosszon.
Ugathattok az ugaron,
vérfattyak, lóbálhattok fokost,
okos-tokost, tankot, bombát, buzogányt,
az én népem okos ám! Átver tiktek, bizony ám!
Nem ma, nem holnap, de mindig.
Mint a jó, amely, tudjátok a Bibliából,
győz a rosszon, igyekeztek akárhogy is.
Az okos áldozat s a jobb lator a szabadság záloga.
 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük