forró szikra

Igen jól és kényelmesen éreztük magunkat, annál is inkább, mivel ott kinn annyira hideg volt; sőt a takarón kívül is, mert nem égett tűz a szobában. Annál is inkább, mondom, mert az ember akkor élvezi igazán a testmeleget, ha valami kis része hideg; nincs a világon semmilyen tulajdonság, aminek ne az ellentéte adná meg a jellegét.
Semmi sem létezik önmagában. Ha azzal dicsekedsz, hogy teljes kényelemben vagy, éspedig hosszú idő óta, akkor már nem is mondhatod ezt magadról. De ha az orrod hegye vagy a fejed búbja kicsit fagyos, mint Kvikvegnek s nekem volt az ágyban, akkor valóban pompás a közérzeted, és félreérthetetlenül meleged van. Ezért a hálóhelyiségben sosem szabad tüzelni;
ez a gazdagok egyik fényűző kényelmetlensége. Mert efféle kellemetlenségek teteje az, ha nincs más enmagad, a jóérzésed és a külső hideg között, csak a takaró. Akkor úgy fekszel ott, mint egy forró szikra a sarkvidéki jégtömb kellős közepén.

(Herman Melville: Moby Dick, a fehér bálna. Fordította: Szász Imre)