a legnagyobb nyugalom


Az ablakából rálátott a vágóhíd egy részére. Ha egész éjszaka dolgozott, látta a teherautók érkezését, a szellőzőnyílásokhoz nyomakodó állatok orrát. Olykor több méter hosszú, kétemeletes teherautó jött, teli sertésekkel. Kora reggel érkeztek, amikor a városban a legnagyobb nyugalom honolt, szappanrózsaszín sertések valószínűtlenül hosszú törzzsel és obszcén fenékkel, leharapott farokkal. Egyszer látta, amint az egyik meglógott, és bukdácsolva tévelygett a vágóhíd udvarán, amíg tetőtől talpig vérrel összefröcskölt férfiak meg nem fogták és a fülénél fogva vissza nem rángatták.

(Karen Duve: Esőregény. Fordította: Nádori Lídia, JAK, 2002, 27-28.o.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük