Gyukics Gábor: Versek


a régész álma

korán keltek
a hajnali derengés előtti sötétben
keresték mégsem
találták az előző estébe nyúló napon
felhalmozott csontokat
nem volt miből
összerakni a csontvázakat
mintha
beszippantotta volna mindet a föld
csak por maradt
és csokorba rakott sínek
a gödrök mellett
az új vasútállomáshoz

 

a sötét halála

a halál ott szunnyad az üveg alján
saját árnyékának csontváza alatt
nem látom
csak érzem azokat az
eszméletlen súlyokat
amiket azóta hordozunk
mióta átzuhant rajtunk a sötétség
és eltűnt minden
ami múlt

idővel
talán
learathatjuk mások emlékezetét
most van remény
a hold elállt az útból
és a csillagok
nyugodtan teleragyoghatják
a feketeséget

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük