Darázsgyár


Engem soha nem anyakönyveztek. Nincs születési anyakönyvi kivonatom, nincs társadalombiztosítási azonosítóm, nincs semmi, amiből kiderülhet, hogy létezem, vagy hogy valaha a világon voltam. Tudom, hogy ez bűn, ahogy az apám is tudja, és azt hiszem, néha azért megbánja a döntést, amelyet tizenhét évvel ezelőtt, hippi-anarchista vagy mit tudom én, milyen korszakában hozott.
Nem mintha nagyon megsínylettem volna mindezt, sőt, még élveztem is, azt pedig aligha állíthatja bárki is, hogy nem részesültem oktatásban. Valószínűleg többet tudok a hagyományos iskolai tantárgyakból, mint a legtöbb korombeli. Na jó, panaszkodhatnék néha, már ami az apám által átadott információ néhány darabjának igazságtartalmát illeti. Mióta egyedül is át tudok menni Porteneilbe, és utána tudok nézni a dolgoknak a könyvtárban, nem adhat már be minden hülyeséget, de amíg kisebb voltam, időről időre átvert, tökéletes baromságokat válaszolva becsületes, bár naiv kérdéseimre. Évekig abban a hitben voltam, hogy Pátosz a három testőr egyike, Fellatio a Hamlet egyik szereplője, Kvarc egy svéd város, a Guinness pedig úgy készül, hogy az ír parasztok tapossák a tőzeget.

(Iain Banks: A Darázsgyár [részlet], fordította: Bényei Tamás, Agave Könyvek, 2006, 8.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük