valami történni fog velem


A fánkjaimmal egy sövény mögött húzódtam meg a Jackson téren, és el is aludtam. Nyirkos, forró éjszaka volt, és álmomban hangokat hallottam, később pedig mintha muzsikaszó érkezett volna a folyó felől. Mikor valamennyi hang elhalt, fölébredtem, elfordítottam a fejem, és azonnal tudtam, hogy figyelnek. Úgy egyméternyire tőlem két patkány üldögélt. Bepisiltem, négykézláb hátráltam, hogy felálljak; felrohantam sikoltozva a Szent Lajos székesegyház lépcsőin, és elkezdtem dörömbölni az ajtón. Nem tudom, mikor hagytam abba a sikoltozást, azt sem, hogyan jutottam el az állomásra, de egyszer csak ott álltam a fal mellett, megpróbáltam letépni magamról a ruhát, s csak annyit tudok, hogy mikor ezt csináltam, két nő megállt, és merőn bámult rám. Olyan görcs állt a hasamba, amilyet még sohasem éreztem. Bementem a női vécébe, és a fájdalomtól összegörnyedve leültem egy székre. Kis idő múlva a görcsök enyhültek, de amikor belenéztem a tükörbe, éreztem, hogy valami történni fog velem: mocskos arcomon karikák és ráncok, amilyeneket azelőtt sohasem láttam, egyenes szőke hajam csupa izzadság, az államon a bozót zöldje csíkokat húzott. Megijedtem.

(Lillian Hellman: Egy befejezetlen asszony [részlet], ford.: Osztovits Levente)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük