MERT A KÖNYVEIM


MERT A KÖNYVEIM között biztosabban érzem magam, mint a honfitársaim közt, mondta anyának mindegyre Veilchenfeld úr, és fekete kalapjának karimája alól kimosolygott rá a kurta lépteivel újra meg újra körbejárt, keskeny kertrészecskéjén át az utcára.

(Gert Hofmann: Veilchenfeld. Ford.: Tandori Dezső, Balassi Kiadó, 1996, 5.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük