Akhilleusz!

Antik halált ma, fényes-könnyű véget
ne várj a földön. Most apránként halsz meg.
S mi rég vetekedett egy istenével:
sok titkos szégyen fészke lett a tested.
A vér, a kar, s a kard erejét vesztve
kallódik a stronciumos pokolban;
s mielőtt még a könny világra szökne,
a szembogár helyén már vak üreg van.
Katona-szíved terep lett mindig-éber
gyötrelmekre, hamúszín szorongásra.
S téged, ki jársz Hirosima jegyével
a sarkadon: nincs ember, ki ne szánna.
 

(Ivan Canev: Akhilleusz! Kiss Benedek fordítása, in: Ivan Canev versei. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1985. 32. old.)