(A kővé váló névben ismeretlen…)


A kővé váló névben ismeretlen,
szárnyas anyagra leltél.
És fennhangon kimondtad, hívtad az éjjeli tölgyfa
súlyos lélegzetében, mely távoli kikötők öblén
vasmacskák álmaiban nyikorog fel —
Hajnali, összeragadt tekinteted,
melyet evező szabdal, nézi és bontogatja
e másik fény értelmét a derengésen át.
Hisz láttad örvényleni, láttad a parázsló fény alatt
nyíló vízboltozat mélyén az éji mágust,
kit estéidbe rejtesz, kit fanyar deleidbe
felejtesz, mikor a tűzrámpa ismeretlen
testté öltözik és homálylik
a nap tövises bozót gyomra mélyén.
 
(Lorand Gaspar: A kővé váló névben ismeretlen, fordította: Tóth Krisztina, in: Az anyag negyedik halmazállapota, Múlt és Jövő kiadó, 1999., 70.old.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.