Hát ez meg mi az Isten csudája: „Esték egy gyikanykai tanyán”? Miféle „Esték”? S holmi méhész vetette a világra! No, hálistennek! Nem kopasztották még meg eléggé a libákat, hogy legyen toll, nem pazaroltak még elég rongyot papírra! Kevés minden rendű-rangú ember maszatolta még be tintával az ujját! Most még egy méhésznek is kedve szottyant, hogy a többiek nyomába hágjon! Pedig hát annyira elszaporodott az a nyomtatott írás, hogy hirtelenjében azt se tudja az ember, mit csomagoljon belé.
(Gogol: Esték egy gyikanykai tanyán. Magyar Helikon, 1962. 11. o. Fordította: Instirotis Irén)