Elevenen


Mikor a nyár tüze feléledt,
S az év forró szakába lépett,
Ingújját feltűrve henyélt,
Félmeztelen hevert, s ekképp
Fűágyán, telt kupák körében
Húsostálát megrakva szépen
Nem röstelt fetrengeni,
S ha folyt a bor, Isten neki,
Úgy élt, mint posványán a béka,
Majd részegen dalolta léha
Barátja, Bacchus himnuszát,
Ki rég dicsőn viselt csatát
Thébában s kinek édesanyja
Apját tán túl forrón fogadta.
Aki is viszonzás helyett
Elevenen égette meg.

(Pierre de Ronsard: Francois Rabelais sírjára. in: Karafiáth Judith — Szabics Imre szerk.: Francia költők antológiája. Magyar Könyvklub, 1999.  179-180.  Fordította: Jeney Zoltán)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.