Béres Ákos: Versek


A jóslott

A ketrecezett lánynak egy Jövőről beszélek,
amit valaki elképzelt. Nap mint nap másét,
mert elfejti, milyen is volt,
csak azt tudja, hogy a Jövő,
de ha egyre emlékszik másnap is,
rám már nem lesz szükség. Megköszönik,
hogy beállítottam,
          mindig a holnapi hírekkel keltenek,
          én visszaalszok,
          aztán a holnapi hírekkel keltenek,
          és visszaalszok.

 

Örökség

A fű nőttsége beeszi a cipőket
a lépések végében. A betont
sűrűsödő sebeinek friss
töltései tartják, míg fel nem
törik az egészet.

                Újat főz egy gép,
de beleszórnak, amit tudnak
a halottból. Egy csepp végül
félrecsúszik.
                      Lepecsételi a gyepet.

 

Bevezetés

Egy elhagyott gyárépületben,
a lekötözött félelem puha testén
elnyomnak egy cigarettát. Fekete
pont ég az ártatlanságra bejáratként,
azt mutatják fel a fiúnak. Az semmit
se ért. Nem tudja, ő van-e ott, ahol
mozdulatlan áll, vagy szemben vergődik.
Mire megértené, már leütötték.

Amikor felébred, nem lát senkit,
de tudja, hogy nem mentek el.
Az épület részei maradtak,
ahogy kisétál teljesített férfinak lenni
az elkövetkező terepgyakorlatokban.

A nap végére visszalép a gyárba
és az üres földön alszik el, ott, ahol a fiú
és a lekötözött távolsága volt. A többi
meg tartja, hogy ne forogjon álmában.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.