Versek

Horváth Eve versei a legutóbbi Műútból

lelet

stresszes időszakon túl, néha extrákat
érez, 1-1 ütés kim arad, majd szaprbb
a ritmus, páciens hamarabb fárad,
puha, sejtes légzés, tachycard szívhang,
emelkedettebb koleszterin, patológiás
Q-hullám az aVF elvezetésben, kibogozni
a szinuszcsomót ki fogja, ha reszket a pitvar,
mert, nem jön létre az ingerületképzés
közöttünk, goromba arrhythmia.

 

kórház

csak a bejárat lett felújítva uniós
színvonal kellemes anyagok letisztult
formák a parkban üres bódé áll
rajta hólyagos felirat: büfé
jobbra egy omladozó épületszárny
narancsra fakult függönyök
a földszinten mindjárt a psychiatria
piros linóleumcsík a lépcsőkön
az elsőn a krónikus belgyógyászat
egy elhagyott kerekesszék támláján
mackófelső a következő emeleten
már fullasztó a meleg a kórtermekben
sovány árnyak nővérke orvosi maszkban
megmutatja a mosdókat a folyosó végén
az ablakok tárva-nyitva a zuhanyzóban
falakba ivódott dohányszag
ez itt a tüdőosztály

 

distanciák

ha lenne egy álmom, amiben
megvalósulhatnál, akkor nyugodtan
tudnék aludni. de minden olyan,
mint ez: foszforeszkáló műcsillagok
a fejem fölött, gyerekszobám tapétáján
hólyagbolygók, ceruzák puhagrafittal,
állandóan kitörő heggyel. megyek,
háttal a gondolatnak, hogy mire eszembe
jutnál, addigra elfelejtselek, és épp
csak bámulom mereven egy
fürdőkád túlfolyóját, amelynek tárcsáján,
mintha egy fém mellbimbó,
nagylábujjammal dörzsölöm.