A nagybeteg Zelk esete Malamud-dal a Róbert Károly körúti kórházban

— Here is Mr. Zelk — mutattam be. — Ez pedig, nyisd ki már a szemed, Zoltán, Bernard Malamud.
— Kicsoda? — réved föl, még kábultan.
— Malamud, nem hallod? Meg akart téged ismerni, ezért jöttünk. Majd én fordítok.
— Malamud? Ne hülyéskedj. Az az amerikai?
— Hát persze, ki más lenne?
— Ő maga? Saját személyében?
— Nem látod?
— Aki a Mesterember-t írta? Meg az Új élet-et, A segéd-et?
— Az hát.
Ismétlem, Zoltán már igen gyönge és esett: sírva fakadt. Erre Malamud is könnyezni kezdett, nem volt itt mit tolmácsolni, miről is beszéljenek, két öreg zsidó, csak sírtak, zokogtak.

(Karinthy Ferenc: Révkalauz [részlet], Szépirodalmi, 1989, 268.o.)