Odakint van valahol. A kezem mozgásától leszakad a hamu a cigim végéről, nekiütközik az erkély korlátjának, de mégsem hasad tovább, hanem megpattan, a széltől billeg egy kicsit, végül lefordul a peremnél, vitorlázik és zuhan egyszerre, töredékmásodpercek alatt eltűnve a sötétségben. Leszívom a füstöt és végignézek a meredező tömbházakon: a neonfények épphogy kirajzolják a kontúrjaikat, vastagabbnak és hosszabbnak tűnnek, mint valójában.
Ő meg odakint van valahol.
Lea elhúzza a hátam mögött az erkélyajtót, hallom, ahogy felszisszen a kinti hidegtől, aztán hátulról hozzám bújik. Átkarol, a kezei végigsimítanak a mellkasomon. Elpöccintem a csikket és unottan figyelem, ahogy kihunyó parazsat fröcskölve maga körül eltűnik a hamu nyomában.
„Mickey G.” visszatért a városba, nekem pedig erekcióm van.
*
Amikor megismertem, még nem a városban laktunk és nem Mickey G.-nek hívták. Ezt a nevet valamelyik pornófilmből választotta magának, amiket akkoriban tucatszám másolt kazettáról kazettára. Alig volt idősebb nálunk, de valahogy robosztusabbnak és tapasztaltabbnak tűnt: habár mindannyian tudtuk, hogy valójában az apja szexkészleteit dézsmálja (és így kicsit az életével játszik), felnéztünk rá, mint a tudás nemhivatalos őrzőjére.
Kölcsön soha nem adott semmit: az embernek meg kellett vennie az üres videókazettát a helyi közértben — ahol az ilyesmit jóval drágábban adják, mint a városban —, aztán elmenni hozzá és elmagyarázni, mit szeretnénk. Ha szerencséd volt, bele is nézhettél az anyagba, válogathattál a vörösek és a szőkék között, viszont ha bal lábbal kelt vagy nem kedvelt igazán, képes volt akár 240 percnyi mágnesszalagot megtölteni kutyás, lovas, kígyós és öregasszonyos jelenetekkel.
Mivel megbízható vásárló voltam, egész gyakran kaptam tőle bónusz-jeleneteket meg a konyhafőnök ajánlata-jellegű összeállításokat. Nem éreztem kellemesen tőle magam — olyan volt, mint amikor az újdonsült barátnődnek raksz össze egy válogatást a kedvenc számaidból —, de inkább nem vitatkoztam. Az efféle kiváltságokat meg kell becsülni és valahol azért büszke voltam rá, hogy Mickey G. a barátjának tart.
Nem volt hosszú életű barátság ugyan, de sokat tanultam belőle.
*
A merevedés ellenére nem tudok teljesen ráhangolódni a szexre, inkább hagyom, Lea hadd menjen el még az előjáték alatt. Szinte azonnal el is alszik, érzem az illatát az ajkaimon, hallgatom a szuszogását és bámulom a plafont. Nekem az alvás sem megy. Óvatosan átmászok rajta, felveszek egy szennyes inget és leülök a számítógép elé a nappaliban. A böngésző ugyanott van nyitva, ahol hagytam, olyan figyelmesen olvasom újra a cikket, hogy még a szám is mozog közben.
Azonosítatlan női holttestet találtak egy külvárosi raktárépületben.
Megfojtották.
Nem volt rajta ruha, de nemi erőszaknak mégsem találták nyomát.
Elolvasom újra meg újra, mintha a sorok között lenne bármi is, de ez csak egy átvett anyag a helyi hírügynökségtől, talán holnap vagy holnapután nyilatkozik valami nyomozó is, de egyelőre csak egy életlen kép terpeszkedik a cikk közepén, amit valószínűleg amúgy is egy filmből loptak. Rákeresek néhány nagyobb portálon, de a legtöbb helyen ugyanezt a szöveget variálták.
Raktárépület.
A külváros teli van raktárépületekkel. Tű a szénakazalban.
Elindulok az erkély felé rágyújtani, és azon gondolkozom közben, miért is érzem ennyire nyilvánvalónak, hogy Mickey G. az. A város, az ország, de még ez az épület is teli van beteg faszokkal. Az egyik elpattant, erről van szó, semmi többről.
De Mickey is pattant már el. Pontosan így.
És tett rosszabbat is.
*
A két összekötött videómagnó susogva másolta a filmeket, Mickey pedig szólt, hogy ez nem két perc lesz, gyerünk a verandára cigizni. Még meg is kínál, ami végképp meglepő tőle, leülünk a szálkás lépcsőkre, kint minden csupa por és virágszirom, tavasz van és Mickeyt elkapta a zsongás. Beszélgetni akar, társalogni, társasági életet élni, csajokról dumálni — főleg csajokról dumálni.
Nincs nagy sikere náluk, és nem is csak ő tehet róla. Az anyja meglépett vagy meghalt vagy soha nem is létezett, ezt senki nem tudta pontosan, annyi biztos, hogy az öregével laknak ketten. Az öreg a városban melózik, hajnalban felszáll a műszakos buszra, késő délután ugyanezzel visszajön, betér a Puttonyba valami frissítőért, záróráig elfogyasztja, aztán hazamegy és aludni tér. A filmek is a városból jönnek, ott utaznak vele az ormótlan és olajos válltáskájában, amiről sosem lehet tudni, rejt-e friss kincset.
Bizonyos körökben, vagyis azokban a körökben, ahonnét az igazán jó csajok kikerülnek, Mickey apját érthető okokból nem övezte feltétlen tisztelet, így magát Mickeyt sem — bár legalább ő mindent megtett ezért. A haját olyanra fazonírozta, mint amilyet az éppen menő fiúbandák tagjai hordanak, gyúrt, hogy ne legyen se gizda nyamvadék, sem pedig zsíros seggű hájpacni, de a felülről érkező nyomás ellen mindez nem sokat ért. Ha a dámák — a jó csajok anyjai, azok, akik ott rikácsoltak minden szülői értekezleten és mindig önként jelentkeztek kísérőnek az osztálykirándulásokon — azt mondták, nem, akkor nem. Akkor nincs bandázás vasárnap délután és jön a hiszti, ha csemetéjüket véletlenül az aljanép mellé ültetik. És ha ők nem, akkor a csemeték kezdték meg a hisztit előbb vagy utóbb.
Mindezen persze az sem enyhített, hogy köztudottan Mickey látta el pornóval a környék összes mutáló recskagépét, de nem ritkán még az apjukat is. Innen nem könnyű nyerni.
Szóval ültünk a verandán, szívtuk a cigijét és megkérdezte, hogy voltam-e már csajjal.
Megmondtam neki, hogy nem.
Smároltam-e már?
Nem.
Miért nem?
Nem volt kivel.
Neki sem. Eldobta a csikket. De abban sem biztos, hogy valaha összejöhet.
*
— Ébren voltál egész éjjel?
— Többnyire. Egy keveset azért aludtam.
— Valami baj van?
— Túl sok kávé. — Ennek örömére löttyintek még egy keveset a csészémbe — A napi hármat, úgy látszik, már nem bírom.
Csókot nyomott a fejem búbjára és a fürdőszoba felé vette az irányt. Hirtelen felindulásból dobtam egy extra kanál cukrot a kávéba és csak ezután indultam füstölögni az erkélyre.
Hűvös van kint, a szőrszálak meredeznek a karomon és a hátamon, a farkam meg a golyóim pedig megpróbálnak visszabújni a testembe. Vacogok, a csésze nekiütközik a fogaimnak, a cigi szűrője pedig hozzátapad az ajkaimhoz.
Talán lemehetnék néhány napilapért. Nincs ismerősöm sem a rendőrségen, sem a környékén. Újságíró az akad. Nem bűnügyi ugyan, de több mint a semmi.
A kávé néhány perc alatt teljesen kihűlt. Inkább egy korttyal lenyelem a maradékot, csak hogy mehessek vissza a melegbe. A környéket teljesen befedte a köd: akkor sem venném észre Mickeyt, ha itt sétafikálna a kertek alatt, de még a raktárt is nehezen.
Odabent csak a vízcsobogást hallani és Lea dudorászását a zuhany alatt. Leülök a gép elé és átfutom a hírportálokat. A legtöbb helyen lecsúszott a téma a főoldalról, történtek azóta érdekesebb dolgok, új infó pedig nem került ki. Senki nem nyilatkozik és senki nem nyomoz.
Hátradőlök a székben és a vállamat recsegtetve nyújtózok egyet. Kezdésnek megteszi pár telefon.
*
Két fontos dolog történt azon a héten: a könyvespolcom hátulja teljesen betelt a másolt vhs-kazettáktól és elkapott a későtavaszi zsongás. Végzősként az önbizalmam a duplájára nőtt és kiszúrtam egy lányt eggyel alattunk, akihez fél évvel korábban még csak hozzá sem mertem szólni.
Mickey akkor már nem járt az iskolába, de azt hiszem, tovább sem tanult. Többnyire csellengett, alkalmi munkákat vállalt és a filmek után elkezdett zenéket is másolni. Ezeket is az apja hordta a városba, és újabban lehetett megrendeléseket is leadni: azt mondtad, szeretnéd a Biohazard új albumát krómos kazettára, akkor pár nap átfutási idő után meg is érkezett, csak ki kellett pengetni érte nagyjából a bolti ár harmadát. Ha szerencséd volt, a kilencven perces kazetta maradékára kaptál pár bónusszámot is.
A délutáni másolások és a verandáncigizések helyett egyre többet koslattam a lány után. Biciklit tolva hazakísértem, teremcserénél mindig próbáltam mellé ülni, és óraközi szünetekben is akadt általában valami kérdésem, amire csak ő tudhatta a választ. Közelgett a ballagás: szinte biztos volt, hogy a városban folytatom majd a tanulást, már a válaszlevél is megérkezett, hogy felvettek, és ettől csak még nyugtalanabb lettem. A most vagy soha minden korábbinál konkrétabbnak tűnt, amitől bátrabb lettem, mint valaha.
Már legalább egy hónapja nem dumáltam Mickeyvel, de aztán kitaláltam, hogy meglepem a lányt egy válogatáskazettával. Szeretett zenét hallgatni és a kedvenceit mindig a rádióból vette fel, ami sistergett is, bele is pofáztak és a végét is folyton lekeverték. A tökéletes ajándék, és büszke voltam magamra, hogy eszembe jutott.
Késő délután mentem át Mickeyhez, a táskámban egy üres, kilencven perces TDK-kazettával, a tárcámmal, egy doboz alig bontott cigivel és az uzsonnám maradékával. Messziről kiszúrtam, hogy a verandán ül, rövidnadrágban és koszos fehér pólóban, integettem neki, de válaszra sem méltatatott. Mikor odaértem, kezet fogtunk, mint a komoly férfiak, aztán elmondtam neki, mit szeretnék.
— Mióta hallgatsz te ilyen nyálas szart?
Közben mentünk befelé a házba. Még nem volt igazán nyárias meleg, de náluk már megült a levegő, bent félhomály volt, cigi, étel és pézsmaszag, mintha nem szellőztettek volna tavaly nyár óta. A nappali sarkában rendezték be a stúdiót, korábban sem volt itt igazán rend, de most halmokban álltak a kazetták, roncsolt szalagok kígyóztak a szőnyegen és vastag por lepte a tévé tetejét. A levegő poshadt volt és füstös, a koszos csipkefüggönyökön átszűrődő napfény pedig felnagyította a körülöttünk lebegő szöszöket meg porcicákat.
— Nem nekem lesz.
— Nem-e?
— Ajándék lesz.
— Nahát! Becsajoztál?
— Olyasmi. — Odaadom neki a bontatlan kazettát, letépi róla nejlont, kiveszi a tokból és már rakja is a magnóba.
— Szóval ilyen romantikázósak kellenek. Van elég. Még válogatásból is van vagy három, azokon is csak romantikáznak.
— Mostani számok? Nem akarok ilyen öreges cuccokat rajta.
— Csak mostaniak. A legjobbak, figyeld…
— Elhiszem, tényleg. Nyomjuk át, aztán gyújtsunk rá.
Beállította a kétkazettást és máris elővette a cigijét.
— Nem muszáj kimenni. Ezt hallgasd! — Feltekerte a hangerőt és a hangfalakból üvölteni kezdett a One in a Million. — Ettől kibaszott nedves lesz!
— Nemár, baszki.
A fénypászmák felé fújta a cigifüstöt, közben pedig ilyen bizarr tánclépéseket tett.
— Szóval meg akarod táncoltatni?
— Akár.
— Akkor bizony meg kell tanulnod táncolni. Nem is kicsit!
Rágyújtottam inkább én is, attól legalább elfoglaltnak tűnök. Mickey odariszálta magát hozzám, nekem meg egyre kevesebb helyem maradt hátrálni. Most vettem észre, hogy piaszaga van. Ahogy ugrabugrált, a rövidnadrág szárán kicsúszott a farka. Nagy volt neki. Kibaszott nagy.
— És elárulod, ki az?
— Nem hiszem, hogy ismered.
— Mickey G. mindenkit ismer, mondjad szépen.
Kimondtam a nevét.
— Óóóó… az jó bula bizony. Meg fogod húzni?
— Nem tudom.
— Azért jó lenne, mi?
— Mickey…
Arrábbment és levette a hangot, meg ahogy láttam, a farkát is diszkréten visszagyömöszölte a helyére. — Jóvanna. Csak érdekel, mi van veled.
— Ez van velem. És te?
— Láthatod. Pörög a biznisz. Gyakrabban is meglátogathatnál.
— Év végi hajtás van, tudod, hogy megy ez.
— Ja, a hajtás. Ősztől mész a városba, mi?
— Úgy valahogy. Ha szerencsém van, felvesznek kollégiumba.
— Az fasza. Néha azért beugorhatnál egy cigire. Értem én, hogy a szerelem elveszi az ember eszét, de azért mégis.
— Persze. A ballagási bulira benézel?
— Meghívsz?
— Meg hát. Legalább valaki megmutatja a parasztoknak, hogy kell táncolni.
*
A harmadik kicsöngés után felveszi, aztán egy gyors hogyvagyozás és máris a lényegre térek:
— Mit tudsz erről a megfojtott csajról?
— Nem sokat. Valami prosti vagy mi, csúnyán elbántak vele.
— Azt sem tudod, hol történt pontosan?
— Pillanat… érdekes, de nem. Előbb-utóbb kiszivárog, de a zsaruk még ezt is titkolják. A névtelen bejelentőről sem derült ki semmi. Még azt sem mondták meg, melyik negyedben találták.
— Te mit gondolsz róla?
— Fasz tudja. Valakinek odafent biztos sérti az érdekeit. Mert mondjuk övé a raktár. Vagy rokona volt a csaj, ilyenek.
— Aha.
— Pár hét és elsikkad az egész. Ha nem kezdenek nyilatkozgatni róla, már most hétvégén nem emlékszik rá majd senki.
— Ilyet lehet?
— Hogyne lehetne. Csúnyábbat is.
— És az kiderült, mivel fojtották meg?
— Hogyhogy mivel?
— Kötéllel, dróttal, puszta kézzel…
— Ja. Passz. Mondom, hogy teljesen rácuppantak erre a hírzárlat-dologra.
— Hát értem. Azért köszi.
— Nincs mit. Ha megtudsz valamit, azért dobj egy telefont.
— Hogyne.
— Amúgy még mindig nincs munkád?
— De, épp most találtam valamit.
Leteszem és bambulok kifelé a ködbe. Ötletem sincs, merre tovább. Jobb lenne elengedni az egészet. Átsétálok a könyvespolcokhoz és leveszek három vaskos kötetet az első sorból. A Glamorámát, a Nézz vissza, angyalt és a Torok című monstrumot. Még több könyv van mögöttük, ezek már nem keményborítósak, szégyenlősen sorakoznak a hátsó sorban, mint annak idején a pornókazetták. Kiveszem A kurvapecért, felcsapom, ahol éppen kinyílik és a fotó még mindig a helyén van. Ócska polaroidkép. Dülledt szemek. Liluló ajkak. A fuldoklástól kipirult arc.
Azt hiszem, ez volt az egyetlen levél, amit a kollégiumban kaptam.
*
Kevés dolog számít nagyobb eseménynek a ballagási bulinál. Már az utca végén hallani a dörömbölő gépdobokat, beleremegnek az ablakok és a falevelek, a tömeg zaja pedig zúgó masszaként lebeg a környék felett. Hárman érkezünk, kicsit megkésve: a lány, Mickey és én, mi kiöltöztünk, mint az igazi férfiak, még Mickey is kerített valahonnét egy öltönyszerűséget, a simára borotvált képemen pedig bizsergette a szél a milliméternyi vágásokat.
A lány megy középen, nem vagyunk együtt, vagyis abban az értelemben nem, ugyanannyit beszél Mickeyhez, mint hozzám, nevet mindkettőnk viccein, amitől kicsit féltékeny leszek. Arra számítottam, a kazetta után majd kapok egy csókot és a karjaimba omlik, ehelyett csak udvariasan megköszönte és azóta sem beszéltünk róla. Lehet, hogy rosszul lőttem be az ízlését, vagy Mickey bolondította meg a válogatást ezzel-azzal. Inkább nem kérdezek rá.
Az iskolából elszármazott amatőr bandák után már megyei szintű sztárok érkeznek, akik már úgy tudnak feldolgozásokat játszani, hogy az ember még fel is ismerheti az eredetit. Amikor odaérünk, éppen vége a kisebbeknek szervezett lángosevő versenynek, zsírosfehér tajtékkal kikent arcú kislányok rohangálnak a tömeg szélén, a szüleik meg szalvétákat lóbálva próbálják elkapni őket.
— Egyszer megnyertem egy ilyet, — jegyzi meg Mickey — olyan volt a pofám utána, mintha egy hadsereg verte volna rá.
A lányból kirobban valami zavart vihogás, elmosolyodnék, de azért is visszafojtom.
— Szerezzünk valami italt. — mondom inkább.
— Bort?
— Kólával.
Ha minket nem is szolgálnának ki, Mickeyt biztosan, így hát ő indul a sebtiben felállított pulthoz. Végre ketten maradunk.
— Nem is olyan rossz fej.
— Ja, teljesen jó arc. Szokni kell.
— És tényleg annyi szexfilmje van?
— Hogy mi? Akad neki.
— Fogadjunk, hogy te is vettél tőle.
— Mindenki vett.
— Még sosem néztem olyat. Szerintem undorító…
— Ismerek olyat, aki ruhában ocsmányabb, mint a pornósok meztelenül.
Ezen nevet, én meg rettentő büszke vagyok magamra. Mickey visszatér három félliteres vörösboroskólával.
— Mi olyan vicces?
— Még sosem látott pornót.
— Élőben sem?
Még zavartabb vihorászás.
— Na igyunk!
Lötyögve összekoccan a három hatalmas műanyagpohár, a zenekarközi szünetben pedig üvölt a Cotton Eyed Joe.
*
Eltelt három nap és a meztelen hulla híre tényleg eltűnt a süllyesztőben. Már a helyi tévében sem említik, mintha csak álmodtam volna az egészet, még el is hinném, ha az eredeti hírt nem találnám meg még mindig.
Leának nem beszélek róla, néha már majdnem belekezdtem, de megakadtak a szavak félúton, visszanyeltem őket és inkább belekezdtem valami másba. Ma estére úgy döntöttünk, főzünk egy kiadós vacsorát, bontunk mellé egy üveg bort, aztán lesz ami lesz. Habár szinte semmit nem csináltam Mickey ügyében pár Google-keresésen és telefonhíváson kívül, mégis úgy érzem, mintha minden erőmet kiszívta volna. Mint amikor egy kemény vizsga után leereszt az ember.
Főzés közben minduntalan egymáshoz érünk, a fűszerek illata betölti a levegőt, a gőztől pedig fülledt az egész konyha. Néha megállunk csókolózni, de mielőtt belemelegedhetnénk, meg kell igazítani a fedőt a tésztán vagy kavarni egyet a szószon. Élvezem a játékot, most nem kalandozok el, nem furakszik újra meg újra Mickey G. elbaszott története.
Lassan minden elkészül, éppen ki akarom nyitni a bort, amikor csörög a telefont. Egymásra nézünk Leával, megrántom a vállam és felveszem. Már tizenegy is elmúlt, biztosan nem telemarketing.
Tényleg nem az, hanem a haverom az újságtól.
— Nézted a tévét?
— Nem. Mi van?
— Kapcsold be. Azonnal.
*
Mindhárman berúgtunk, elég csúnyán. Mickey lassan csak a szexről beszél, a lány meg vihorászik rajta, kínomban vigyorgok hozzá én is, de leginkább az köt le, hogy feldolgozzam, mennyire elvesztettem ezt a játékot.
Sötét van és elkeveredtünk a buli magjától. A zene még elhallatszik idáig, valami üres telken vagyunk az iskola mögött, csipkebogyóbokrok, akácfák meg korhadt deszkák szegélyezik, Mickey az orális szexről magyaráz, sosem szopást vagy nyalást mond, hanem orális szexet, rá akarok szólni, hogy ne legyen már képmutató, mindenki tudja, hogy a szopásra gondol, mocskos nagy szopásra, amiben még soha nem volt része, bármekkora pofája is van, de ezek összenevetnek és mintha összébb is bújnának a sötétben. Hányingerem lesz tőle, ahogy rájuk nézek, nem is látom jól őket a sötétben, talán smárolnak, mondani akarom nekik, hogy basszák meg, meg hogy a csaj még nem lehet több tizennégynél, én sem vagyok több tizennégynél és alattam jár egy évvel, ez törvénytelen, fejezzék be azonnal, hagyják abba, vagy feljelentem Mickeyt.
Be akarom nyögni, hogy inkább a saját korosztályával játssza a pornósztárt, de ehelyett elkap az öklendezés. Felállok, majdnem elcsúszok a nyirkos füvön, jó lenne elérni egy bokrot a telek szélén és ott kiadni magamból mindent.
Aztán hazamegyek és vissza se nézek.
Félúton járhatok a bokor felé, mikor az első adag savas vbk megtölti a számat, hagymaíze is van, erről jut eszembe, ettünk a maradék lángosok közül, nem lett volna szabad hagymásat, biztos a büdös szám miatt választotta inkább Mickeyt. Kiköpöm a cuccot az olajzöld fűre, egyelőre nem jön több, a fejemben zúg a Cotton Eyed Joe meg az idióta vihogás és még mindig nem adtam fel, hogy eljutok a bokorig. Eszembe jut, hogy már csak néhány hónapot kell kihúznom ezen a lepratelepen, és utána irány a város. Ott normális csajok vannak, akik nem vihognak idióta picsa módjára.
Ettől megint feljön egy kis hányás, de már nem járok messze, vizelnem is kell, menet közben veszem elő, de mielőtt elengedhetném magam, elcsúszok és mire magamhoz térek, már minden más lesz.
*
Most én ölelem át hátulról Leát, úgy nézzük a tudósítást. Megint egy meztelen lány, a kezeit összekötötte a feje fölött és úgy dobta le a kollégium legfelső emeletéről, előtte persze megfojtotta, a holttest pedig ott lógott a járókelők feje fölött ki tudja meddig. Tűzoltók szedik le, a tévé élőben közvetíti, a forró drót telefonszáma pedig végtelenítve görög a kép legalján.
Senki nem látott semmit, az elkövetőnek be kellett volna csekkolni a portán, de valahogy kikerülte, az én időmben sem volt ez másképp, úgy jöttek-mentek a hősszerelmesek, mintha ott laknának, elég volt megdobni a portást pár szál cigivel és már mehetett is a románc.
Négy évig laktam abban a kibaszott betontömbben, és Mickey G. tisztában van ezzel.
Lea kérdőn rám pillant, érti, hogy ez kemény cucc, de azt nem, hogy mi közöm van hozzá.
— Az otthonom volt.
— Csak ennyi?
Enni ugyan nem tudok, de a bort felbontottuk. A szexnek is lőttek, főleg miattam.
— Nem, nem csak ennyi.
Ez a hulla már nekem szólt. Fogalmam sincs, mit üzen, de nekem szól.
— Mit jelent az, hogy TDK SA90?
— Tessék?
— Most mondták a tévében. Ezt véste a lány hasába.
Nyelek egyet, leültetem Leát, töltök egy újabb pohár bort és mesélni kezdek Mickey G.-ről.
*
Sikolyokra, hörgésre és szuszogásra ébredek, meg a pofámra tapadt hányásra. Mickey ordít valamit a lánynak, de nem tudom kivenni belőle, hogy mit, hallok egyéb hangokat is, de azokról meg sem próbálom belőni, mi lehet. Cuppogás és recsegés.
Megmarkolok egy kezem ügyébe akadó deszkát és azzal állok fel, még mindig éjszaka van és sötét, csak a lány sikoltozik, néha elhallgat, aztán megint kezdi, de egyre halkabban. Botladozva futok feléjük, a deszka a kezemben van, már látom őket, Mickey hófehér segge szinte világít az éjszakában, én pedig lendületből vágom fejbe.
Lefordul a lányról és valami reccsen, ami nem a fa és nem a koponyája. A hátán fetreng és nyöszörög, csupa vér és húscafat körülöttük a fű, de mintha még szilánkokat is látnék. Azokat sem a fából.
Mickey farka elkezdett összemenni, de még így is majdnem eléri a mellkasát. Mintha egy döglődő kígyót látnék. A lány elalélt, merő darált hús az öle. Szerencsém, hogy korábban kihánytam magamból mindent.
Mickey megpróbál felülni, erre herén rúgom. Felnyög, magzatpózba akar kucorodni, de akkor az oldalára vágok a deszkával, ami el is törik rajta. Újra feltárul az ágyéka és én újra belérúgok. Átázik a vértől a cipőm, meg valami világosabb pép is szivárog belőle.
Még akkor is rugdostam, mikor a felnőttek odaértek.
*
— Ez a vége?
Szétosztom a maradék bort, Lea elé tolom a poharát és közben rázom a fejem.
— Nem teljesen. Mindketten túlélték, mindketten kórházba kerültek. A lánynak teljesen szétroncsolódott a medencéje, Mickey pedig soha többet nem tud majd erekciót produkálni. Azon a nyáron talán még nem is engedték ki őket, engem meg amolyan hőssé avattak és folyton azt kérdezgették, valójában mekkora. Mindig azt mondtam, olyan negyvenhárom centire saccolom, ezen hüledeztek kicsit, aztán békén hagytak. Mickey apja leállt a másolással és év végére halálra itta magát. Azt hiszem, egy darabig mi voltuk az egyetlen pornómentes község. Védegyletek alakultak meg mindenféle szarság, tudod, hogy megy ez. Ha mondjuk füveztünk volna, akkor az ellen szerveznek kommandót.
Belekortyolok a borba.
— Ősszel a tervek szerint eljöttem középiskolába, beköltöztem a kollégiumba és próbáltam elfelejteni az egészet. Úgy felfogni, mint amihez semmi közöm, véletlenül láttam valamit, amit nem kellett volna, de ennyi, túl vagyunk rajta. Lettek barátnőim, megszerettem a bort kóla nélkül és megutáltam a Rednexet. Hallottam róla, hogy Mickeyt intézetbe küldték, de többször megszökött. Visszavitték, ő meg kijött megint. Aztán egy napon levelet kaptam.
Felállok, elsétálok a könyvespolcig, kiveszem a képet A kurvapecérből és leteszem Lea elé az asztalra.
A szája elé kapta a kezét.
— Ez ugyanaz a lány, az a dolog ott a nyakán pedig Mickey farka. Elég hamar rájött, hogy tudja mégis használni.
— Ezzel fojtja meg őket?
— Nagyon úgy tűnik.
Rám néz, vissza a képre, aztán megint rám: — És tőled mit akar?
— Nem hiszem, hogy a történtek után túlzottan kedvelne.
*
Megint nem tudok sem aludni, sem pedig szeretkezni. Ahhoz mondjuk Mickey G. története után Leának sincs kedve.
Bámulom megint a plafont, mint egy gerincre vágott bakfis, és azon gondolkozok, hogy akadhatnék a nyomára.
*
Habár most sem lakok tőle túl messze, nem jártam a kollégiumban évek óta. Pontosan azóta, hogy végeztem.
Az éjszakai események korántsem zavarták itt annyira fel az állóvizet, mint azt gondoltam. Ugyanúgy klikkek bagóznak a sövény mellett, a portás félálomban tesped a kis kalitkájában, a felügyelőtanárok pedig valószínűleg a dohányzóban tartanak vészértekezletet. Óránként.
Nem akarok belefutni egyetlen ismerősbe sem, ezért az egyik ötfős bagózó csoporttal próbálok barátkozni. Két lány és három fiú, a lapok le vannak osztva, a félmosolyokból nyilvánvaló, ki kinek a felségterülete, a harmadik srác csak azért van, hogy legyen kit lenyúlni cigivel.
— Ismertétek a lányt, aki tegnap meghalt?
— Mindenki ismerte.
Persze. Itt mindenki ismer mindenkit.
— Volt barátja?
Vihognak és én beleborzongok.
— Barátai voltak, nem barátja. Akár esténként több is. Ismerted?
Nem zavartatom vele magam, hogy letegeznek.
— Nem. Itt laktam régen és felkavartak az események.
Nagyon komolyan bólogatnak.
— Minket is.
— Láttatok valamit?
Rázzák a fejüket, szinte egyszerre. Nem vagyok egy Philip Marlowe, annyi szent.
— Semmi gyanúsat? Idegent?
— Senkit.
A portás közben kijön dohányozni és a lépcsők tetejéről bámul rám. Régen borotválkoztam, szóval neki most én vagyok a gyanús fickó a sztoriban.
— Hát oké. Azért köszi.
— Nincs mit.
Ahogy hátat fordítok nekik, még hallom, hogy azt mondják, „imádta a vastag faszt”, aztán csak a vihogás meg a vihorászás, ami végül elveszik a forgalom zajában.
*
Lea még nem ért haza: átnézem a híroldalakat és kapcsolgatom a tévét, nagyjából félóránként elszívva egy cigit az erkélyen. Talán vissza kellene mennem a kollégiumhoz, de valahol teljesen terméketlennek érzem ezt az ötletet. Az én időmben sem álltunk szóba mindenkivel, elég volt, ha csak le tudtuk húzni cigivel.
Ettől megint rá akarok gyújtani, de elfogyott. Még legalább egy óra, amíg Lea hazaér, máris indulok a kabátomért, aztán a sarki trafikba. Útközben hátha eszembe jut valami.
*
A trafikból kocsma lesz, veszek egy pohár sört és letelepszek a pultnál. Üres az egész hely, a pultos elém tesz egy hamutálat, aztán falatozni kezd egy műanyag ételhordóból.
— Jó étvágyat!
— Köszi. Nem nagyon járt még itt.
— Ja. Pedig itt lakok szemben.
— A húszemeletesben?
— Aha.
— Nem bírom a panelt. A vidékhez szoktam meg a kertvároshoz.
— Nem olyan vészes, egész jó a kilátás az erkélyről.
— Félek a magasban.
— Az szívás.
Itt elül a beszélgetés pár percre, nyammog, én kortyolok, aztán megint rágyújtok.
— Mindig ilyen gyér itt a forgalom?
— Általában. Maga előtt volt itt egy fazon, az egy sör mellett ült vagy három órát.
— Az unalmas lehetett.
— A húszemeletes bejáratát bámulta.
— Miért?
— Nem mondta. Végül átment, nem sokkal azelőtt, hogy maga bejött.
— Látta már errefelé?
— Soha.
A kurva életbe.
*
Talán azért, mert életemben először látom teljesen meztelenül, Mickey G. nagyobbnak tűnik, mint valaha. A farka a térdét verdesi, hegeket látok rajta, amiket talán én okoztam. Egy kamerát rakott a sarokba, ami így nagyrészt veszi az egész nappalit. Lea a lábainál hever, a karjai hátrakötve, a szája kipeckelve.
— Azt hittem, sosem talállak meg.
— Egyszerűbb lett volna, ha felhívsz.
— Nem vagy benne a telefonkönyvben. Nem akartam én ilyen nagy felhajtást, de elég nehéz megtalálni valakit, aki nem akarja, hogy megtaláld.
— Szeretném, ha Leát elengednéd. Semmi köze az egészhez.
— Hányszor keféltél vele?
— Nem tudom. Sokszor.
Fölétérdel és a makkjával megsimogatja a nő arcát. Most látszik, mi maradt a heréiből: nem sok minden.
— Én egyszer sem. De nem csak őt, senkit.
— Egyvalakit igen.
— Az nem számít, nem mentem el. Tudtad, hogy pornósztár akartam lenni?
— Kicsit sejtettem.
— Nem leszek.
— Ezt is sejtettem.
— Mert neked játszanod kellett a féltékeny faszkalapot.
— Tudod jól, hogy nem erről volt szó. Majdnem halálra dugtál egy kislányt.
Pislog: — Ő is akarta. Azt mondta, hogy imádja, hogy ilyen nagy. Meg azt is mondta, hogy biztosan híres leszek vele. Ebben mondjuk van egy kis igazság, de nem pont így akartam. Rágyújthatsz amúgy, ha akarsz.
Akarok.
— De azért vigyázz vele, rosszat tesz a potenciának.
Tart egy kis hatásszünetet és körbenéz a házban. — Pöpec kéró. Sose volt sajátom.
— Erről végképp nem tehetek. Amúgy nem az enyém.
— Szerintem nem vagy olyan helyzetben, hogy játszhasd a flegmát. — Megint simogatja vele az arcát, majd lassan átfűzi a nyaka alatt, mint valami szalagot. — Megpróbáltam vele kefélni néha. Még az elején. Mintha a fogkrémet akarnád visszagyömöszölni a tubusba, érted. Tudod milyen szar érzés, hogy tiéd a legnagyobb fasz a világon, de maximum masnit tudsz rá kötni?
— Tényleg sajnálom…
— Nem érek vele sokat. Először arra gondoltam, levágom a pöcsödet, de arra jutottam, hogy amilyen gizda vagy, azon túltennéd magad. Neked a szerelem számit, mi? — Finoman megfeszíti a farkából kerekített hurkot, Lea arca pedig elvörösödik. Neki akarok rontani, de mintha lebénultak volna a lábaim.
— Miattam nyírtad ki azt a két lányt is?
— Elég lett volna az első, ha nem basszák el. Valami vállalkozóé volt az a raktár, aki gyorsan eltussolta az ügyet, én meg hiába vártam, hogy gyere. Abban sem lehettem biztos, hogy eljutott hozzád az üzenet.
— Ezért küldtél még egyet…
— Pontosan. Egész nap a rohadt kollégium környékén csöveztem, kerülgettem a zsernyákokat és vártam, hogy előmássz. Reméltem, hogy ennyi év után is megismerlek, és ebben igazam is lett.
— …aztán követtél hazáig, amikor pedig lementem cigiért…
— Hülye nem voltál te sose. Most pedig megkapod életed legjobb pornóját. Utána akár el is adhatod, annyi ilyet csinálok, ahányat akarok, a felszerelésem megvan hozzá.
— Nem akarok több ártatlant ebbe az ügybe.
— Ő nem ártatlan, ő a te kis geciputtonyod. Ó, mondtam már, hogy gecim sincs? — Megint szorít rajta egyet, Lea teste pedig megfeszül.
Rárontok. Ezen meglepődik, de nem annyira, hogy elveszítse a lélekjelenlétét: szinte röptömben elkap és nekivág a teraszajtónak. Áttöröm az üveget, csak a korlát fog meg. Mickey G. feláll Lea mellől és elindul felém. Próbálom összeszedni magam, jön az a rohadt nagy árnyék, lába között egy félméteres lókolbásszal és kurvára nincs hová mennem. Felkapok egy darabot a széttört ajtóból és azt tartom magam előtt.
— Hegyes kis szerszámod lett. — jegyzi meg, de ennek ellenére nem lassít.
— És a tiéddel ellentétben ez kemény.
— Épp ezért könnyen törik.
A bot után kap, de elrántom előle és fültövön vágom vele. Ettől megtántorodik, de ugyanúgy vigyorog, mint eddig.
— Néha visszagondolok arra az estére és megpróbálom kiverni. Nem megy. Finom érzés volt benne lenni, benne lenni úgy, hogy közben kemény vagyok. Éreztem, hogy érez, tudod, milyen az?
Megpróbálom megint megütni, de kitér előle. Közelebb lép és azt mondja: — Most ledobnálak innét, ha nem törtem volna ki a nőd nyakát.
Minden erőmmel még egyszer fülön vágom, ettől megtántorodik és térdre esik. A makkja a földön van, én pedig rálépek a cipőm sarkával. Szétpattan, mint a cserebogarak tavasszal, Mickey G. pedig torkaszakadtából üvölt. Medve módjára támolyog, de már nem nehéz kitérni az útjából. Taszítok rajta egyet, nekiütközik az erkély korlátjának, billeg egy kicsit, végül átfordul a peremen, vitorlázik és zuhan egyszerre, töredékmásodpercek alatt eltűnve a sötétségben.
*
Leszívom a füstöt és végignézek a meredező tömbházakon: a neonfények épphogy kirajzolják a kontúrjaikat, vastagabbnak és hosszabbnak tűnnek, mint valójában. Hiányzik Lea. Hiányzik Mickey G., még jobban, mint amikor tudtam, hogy odakint van valahol. Eldobom a csikket és visszamegyek a lakásba.
Leveszem a polcról a három vastag könyvet, kiveszem mögülük A kurvapecért, abból pedig a memóriakártyát, amit Mickey G. kamerájából loptam. Egyszerűbb lenne felmásolni, de ezt valamiért helytelennek tűnik. Beidegződés.
Ettől mindig szarul érzem magam. Leülök a gép elé, rádugom a kártyát és várom, hogy elinduljon a lejátszó.
Mikor már megy a film, lehunyom a szemem, mert zavar, hogy valójában nem a lány arcát nézem.
Odakint lassan felszáll a köd és nekem erekcióm van.