A szónak nincs jelentése, csak használata —
mondta Wittgenstein Lajos.
Magyar vagyok, magyarnak születtem,
magyar nótát dalolt a dajka felettem,
magyarul tanított imádkozni anyám,
és szeretni téged, gyönyörű szép hazám —
szavalta nagymamám könnybe lábadt szemmel.
Strigulázgathatnám kijelentései igazságtartalmát:
nagymamám szlováknak született,
nem volt dajkája, a dédi szlovákul tanította imádkozni,
a tak ďalej.
Nagymamám — különben tősgyökeres bakonyi —
később így emlegette a család szlovákiai — sültmagyar — barátait:
a csehek.
A szónak nincs jelentése, csak használata.
/2008/
(Kőrizs Imre: Wittgenstein és a nagymamám [részlet], in: Édes hazám, Magvető, 2012, 179.o.)