méltsásasszony

Nem vagyok sajnos már esztelenül lázadó kamasz, úgyhogy megértem én a maga sok kötelmét és tilalmát, drága Helén, és azt is tudom, hogy ha tapintatlanul többet akarnék, vagy ha indiszkrét volnék, rögtön elveszíteném magát. Úgyhogy — ha egyébként nincs ellenére — fogadja türelemmel érdeklődésemet, én mindenesetre némán fogok epekedni tovább. És noha továbbra sem szeretném a nemesi előjogokat tisztelni, ha kívánja, szólíthatom mégis a rangja szerint méltóságos bárónőnek, vagy ahogy hangzani szokott: méltsásasszonynak. Különösen, ha — bizalmas kettesben — bizarr módon még izgatónak is találja, kedves Helén. Hiszen magát is valami furcsa vágy kerítette hatalmába, amint ez tényleg megtörtént, vagyis amikor tévedésből nagyságának szólítottam, és ettől még zavartabban méltóságosra korrigáltam. Miközben maga ragyogott, majd belepirult, és azzal kezdett ugratni, milyen frivol dolog ez, hogy én állítólagos kommunista létemre lenagyságázom magát. És ebből a mulatságos fölhevülésből bonyolódtunk bele abba az első, félresikerült csókba.

 

(Závada Pál: Hajó a ködben. Magvető, 2019, 312-313.o.)
Fotó forrása: Vasárnapi Hírek, 2014. június 22.