friss műút

-ról, -ről

Sütő Csaba András

Sütő Csaba András

1979-ben született Győrben. Költő, az Ambroozia folyóirat szerkesztője. Megjelent verseskötetei: Spleen (FISZ, 2004), Szent és érthetetlen (Orpheusz, 2006), meredek út (FISZ‒Napkút, 2007), disintegration (Orpheusz, 2008), AURA (Tipp Cult, 2013), nempróza (Kalota Művészeti Alapítvány‒Napkút, 2019). A Fiatal Írók Szövetsége, a Hermaion Irodalmi Társaság, a Magyar Írószövetség tagja. Díjai, elismerései: Móricz Zsigmond Irodalmi ösztöndíj (2008); Lilla-díj (2015); NKA alkotói ösztöndíj (2016, 2018, 2019).

Legfrissebb

A rovatból ajánljuk még

Vers

Sütő Csaba András: Versek

2019. október 23.

északnyugati szél

érik, romlik minden. a látvány rögzít, a látvány felfal, bont, okoz és előz, vágatlan massza a koponyák mélyén. porladó csontok emlékké faragva, magára hagyva erdőben, réten. hajómotor zúg, erősödik, elül az áram, és széltében, hosszában megáll a lég.

dermedt nyári sátor vásznán szűri a fényt, a behúzó lifeg, a szúnyogok döngnek, teszik a dolguk, felrajzottak, vagy idesodorta őket lassú folytatásokban az élénk északnyugati szél.

óvatos pihenjbe ereszkednek az ágak, levelek, magasból is érzik hűltét a földnek. az utcán elsuhan néhány autó, kismotor, fűnyíró zötyög az utánfutón, raklappal megrakott lovas kocsit kísér a félhosszú szőrű, zsemleszínű korcs.

szívják a palánták az alájuk öntött vizet, kókadó szárukba visszatér az erő, csemetefák veszik fel a szél, a gyümölcsös ritmusát. a műanyag- és bádogkannák alján kotyog a maradék. a kút mélyén csillog a víz, elnémuló búvárszivattyú, szipogó csaptelep, tartását ideig őrző, kihúzott slag.

surrog a mágnesszalag, útján a tű körbejár, a vinyl barázdáit simogatja, szinte tapintható sercegés, diszkrét kattogás, ős világvevőkön matat a kéz.

 

malom

fehér pamacsok fürtösödnek, pengével húzzák a habot, és nyaktájon apró sebeket ejtenek goromba, eldurvult kezek, apró folyásokban elered a vér, látni, nem látni, fekete pontok fehérek között. hangyafoci a tévében, bab- és kukoricaszemek az asztalon, a kézzel rajzolt malompálya kézzel meghúzott vonalai reszketősek, a pontoknál megroskadt papír, befelé húzó örvénylő, fojtott tintakék, a deklarált szegénység ideig-óráig ekvivalens seregei. lepakol, malom, levesz, újra rak, malom, csiki-csuki, kinyitok, becsukok, ugrálhatsz, ugrálhatok, eddig ugráltál, kezdjük újra, bab és kukorica cserél gazdát, a pályát megfordítani nem kell, a négy égtájon ásítva néznek szét szomorú, rajzolt ablakok, a kerék lapátjai kerepelnek, locsognak-fecsegnek.

 

hosszában, szálltában

fűrészbakok, kézi sablonból öntött Richter-blokkok, a félredobott, levágott PVC-maradék, az örökké a homokdombba rejtett katonák, a military, a műanyagkatona-biznisz, a sifliben megkapott műanyag colt, a matchboxok homoktól eltömődött ablakai, kerekei, a széttört, korhadó facsipeszek, drótdarabok, elhullott szögek a porban, felrugdalható fém a porban, a legyúrt, cementtel szürkézett füvek, gyógyulóban, csomókban, konokul, a simára gyúrt privát utak, egy rövidre zárt áramkör az udvaron, égve felejtett izzó, hosszában fény, szálltában a sötétség, megszakítatlan izzószál, forró búra, hideg sötét. kulcsok szabaduláshoz, kevély büszkeség, porta, hajlék, otthon.

 

Szólj hozzá!