Léna barna és szemrevaló teremtés volt, barnasága olyan, amilyen gyakorta a szőke típusoké, nem a napsütötte országok sárgás-, vöröses- vagy csokoládébarnája, hanem a világos bőrön áttetsző barna szín, az a szimpla, takarékos barna, melyhez jól illenek a mogyorószín szemek, meg a nem túl dús, egyenes barna haj, a haj, mely a német gyermekkor szalmasárgájából csak később mélyül barnává.
Léna lapos melle, egyenes háta és előreejtett vállai a türelmes és szívós munkásnőké volt, habár teste lányosan rugalmas maradt, s a munka még nem tette ezeket a vonásokat hangsúlyossá.
Az a belső finomság, mely Lénát jellemezte megmutatkozott teste minden kis mozdulatában, de leginkább finom metszésű, barna arcának türelmes, óvilági tudatlanságában és földközeli tisztaságában. Csodásan sűrű szemöldöke volt. Fekete és szélesen ívelt, és sötét színük meg szépségük hideggé tette őket, alattuk pedig a föld türelmű, szelíd, német munkásnő mogyorószín szemei egyszerűek és emberségesek voltak.
(Gertrude Stein: A szelíd Léna [részlet], ford.: Beck András, in: Gertrude Stein: Három élet, Magvető, 1997, 226.o.)