friss műút

-ról, -ről

Moklovsky Réka

Moklovsky Réka

(1994, Miskolc) Alapszakos diplomáját a Miskolci Egyetem szabad bölcsész szakán szerezte esztétika-filozófia-kommunikáció- és médiatudomány szakirányokon, ezután tanulmányait a Debreceni Egyetem esztétika mesterszakán folytatta. Jelenleg a Debreceni Egyetem Humán Tudományok Doktori Iskola Modern Filozófia alprogram doktorandusza.

Legfrissebb

A rovatból ajánljuk még

Színház

Moklovsky Réka: Az igazmondás zöld borítékja
(David Eldridge: Ünnep. Dráma egy részben. Miskolci Nemzeti Színház. Bemutató: 2019. január 25.)
2019. szeptember 18.

Január 25-én mutatták be a Miskolci Nemzeti Színház Kamara játszóterében az Ünnep című színdarabot Hamvai Kornél fordításában és Szabó Máté rendezésében. A kultikusnak számító 1998-as dán Születésnap (Festen) című Thomas Vinterberg, Mogens Rukov és Bo Hansen jegyezte Dogma-filmből David Eldridge írt drámát, ez alapján készült az első színházi adaptáció 2004-ben, Londonban, amelyet később számos sikeres magyar premier követett.

Az Ünnep az átlagember számára szokványos szituációval indít: a családfő Helge (Gáspár Tibor) hatvanadik születésnapjára összegyűlnek a szétszéledt rokonok és ismerősök. Az azonban nem szokványos, hogy a történéseket nem csupán a színpadon követjük nyomon, hanem a felette kivetített élő közvetítésen keresztül is, egy kamera ugyanis majdhogynem végig a szereplők arcára tapad, az események ezzel közelebb kerülnek a közönséghez, még inkább jelen idejűvé válnak, tapinthatóbb a feszültség. Az egyfelvonásos szerkezet, a százperces játékidő és a „filmforgatás” gondoskodik többek között a Születésnap megidézéséről, de az előadás egyik legemlékezetesebb jelenete, melyben a három testvér külön szobákban zajló, jól elkülöníthető történetszálait egy térbe, egy ágyba helyezi, mondhatni egymásra montírozza, szintén a filmszerűség megteremtésére törekvő rendezői koncepcióról árulkodik.
 
A legkisebb fiú, a hirtelen haragú, bajkeverő Michael (Rózsa Krisztián) menetrend szerint civakodásba bonyolódik nővérével, Helenével (Szirbik Bernadett), csak a báty, Christian (Lajos András) viselkedik visszafogottan, de ez még nem ad okot a gyanúra, hiszen egyenesen párizsi étterméből érkezett, és még nem dolgozta fel Linda nevű ikerhúga nemrég történt öngyilkosságát. A jómódban élő, hagyománytisztelő család által prezentált tökéletes felszín ezzel a halálesettel megrepedezik, s a fényűző ünnepi vacsora alkalmat ad Christian nagy vallomására, a jelenlévők által sokra tartott férj, apa és üzletember Helge leleplezésére a zöld boríték rejtette szókimondó beszéddel, mely egyúttal a családtagok más bűneire, hibáira, gyengeségeire is fényt derít. Megtudjuk, hogy az édesanya, Else (Máhr Ági) cinkostárs; hogy Helene nem tud megállapodni, egyik munkától, ideológiától és partnertől a másikig vándorol; hogy Michaelnek alkohol- és drogproblémái vannak, feleségével, Mettével (Prohászka Fanni) nem csak lekezelően, hanem erőszakosan is bánik, ráadásul az estélyen kéretlenül közeledik az egyik felszolgálóhoz, Piához (Tenki Dalma), akinek mindeközben Christianhoz húz a szíve. Amikor pedig megérkezik Helene új partnere, Yousef Al-Hussein (Feczesin Kristóf), a kifinomult társaságból előtör az idegengyűlölet és rasszizmus, ami a gúnyolódó daltól a fizikai agresszióig jut el.
 
Minden értelemben Helge az úr a háznál, felnéznek rá, igyekeznek a kedvében járni, ezért is annyira sokkoló — sokáig hihetetlen — Christian állítása, miszerint gyerekkorukban az ikertestvérét és őt rendszeresen megerőszakolta. Első pohárköszöntőjét pár pillanatnyi zavart csend követi, majd folytatódik az evés-ivás, a fecsegés — anélkül, hogy bármi megváltozna.
 
Christian második próbálkozásánál emeli a tétet, még több borzalommal szolgál: Helge gyilkos, ő a felelős Linda haláláért. Helmut, az összejövetel ceremóniamestere (Papp Endre) szünetet hirdet, a társaság szétszéled — a feszültség építkezik, egyre nehezebb ignorálni a hallottakat, a vendégek zaklatottabbak, Poul (Simon Zoltán) például igencsak szeretne távozni, de különböző indokok és körülmények marasztalják.
 
Helge rezzenéstelen arccal, szótlanul fogadja az őt ért vádakat, csak akkor szembesíti velük a fiát, amikor kettesben maradnak. Világossá válik, hogy hiába teltek el évtizedek a traumatikus események óta, hiába költözött másik országba Christian, ahol kialakította a maga életét és sikereket ért el, a gyermekkorból származó lelki sebek nem gyógyultak be, a kettejük közötti dinamika változatlan, zsarnoki apja uralja. Christiannak szüksége volt a közönségre, hogy konfrontálódni tudjon megrontójával. Helge kegyetlen pontossággal gyakorol rá nyomást, és próbálja meg hitelteleníteni jellemének, épelméjűségének megkérdőjelezésével. Helge talán le is győzné — hiába biztatja Christiant a gyerekkori barát, jelenleg a család főszakácsa, Kim (Fandl Ferenc), hogy vegyen revansot —, ha nem emelkedne az anya is szólásra.
 
Mindenki eldönti maga, hogy az illúziók, amelyeket a jó emberekké nevelt Helenéről és Michaelről táplál, csupán mások becsapására szolgálnak, vagy önmagát is hitegeti — bár hozzá kell tenni, Else az a típusú szülő, aki az eredményekben is a bukást látja, akinek a dicséretében alig leplezetten ott a kritika. Christian vádaskodását annak tulajdonítja, hogy mindig is élénk volt a fantáziája, nehezen tudta elkülöníteni a képzeletet a valóságtól. A felnőtt férfit gyerekként kezelve megdorgálja, és felszólítja, hogy kérjen bocsánatot az apjától; ő a vacsorázókat megvezetve hajlandónak mutatkozik erre, ám a gyónás leleplezi az anyát: egyszer rányitott a Christiant molesztáló Helgére, ám úgy döntött, hogy nem vesz tudomást a történtekről, így ő maga is vétkessé vált.
 
A skandináv minimalizmus jegyében megalkotott díszlet (díszlettervező: Czigler Balázs) csupa üvegfalból áll; ez az átláthatóság éles ellentétet képez a rokonságon belüli viszonyokkal — a szereplők mentalitását, hozzáállását sokkal inkább a színpad elején elhelyezett homokozó jellemzi, lévén mind a múltban, mind a jelenben homokba dugják a fejüket, nem akarnak tudomást venni arról, ami kényelmetlenül érinti őket, ami nem illeszkedik a világnézetükbe. Hasonló kontraszt történeti szinten is megjelenik: Christian Helgét „tiszta” embernek titulálja — a zaklatásra mindig fürdés címszó alatt került sor, és Helge bizony sok időt töltött a kádban.
 
Christian hűvösen tárta fel a tényeket, ám ekkor elszabadulnak az indulatok, nem tűri tovább a társaság, s főként Else képmutatását; az előadás egyik érzelmi csúcspontja, amikor az anyját magából kikelve átkozó férfit ki kell rángatni az étkezőből, noha hárman is nehezen bírnak vele. Később, dacára annak, hogy megverték és odakint megkötözve magára hagyták, újfent csatlakozik a társasághoz. Forrófejű öccse ismét kidobná, de Helge leinti; ártalmatlannak tartja, úgy véli, Christian kirohanásával maga ellen dolgozott.
 
Ám ahogy lenni szokott, és lennie is kell, az igazság utat tör magának. Elérkezik a fordulópont: Linda alátámasztja az elmondottakat — Helene felolvasásában ismerkedünk meg búcsúlevele tartalmával. A vacsoratársaságnak nincs más választása, el kell hinniük, hogy a pedofil, vérfertőző erőszak vádja igaz. Egy halottnak mi oka lenne hazudni?
 
Linda üzenete után Michael bátyja iránt érzett haragja irányt vált — Helgét veszi célpontba, akinek az elismerésére egész életében törekedett, és aki az elképzelhető legaljasabb, legmocskosabb módon bántotta a testvéreit. Helge bálványi magasságból zuhan le a föld porába. Kisebbik fia megalázza, levizeli, majdnem halálra veri — ebben végül Christian akadályozza meg. Valódi büntetése nem más, minthogy a családja kiveti soraiból. Másnap reggel — mintegy az utolsó szó jogán — elmondhatja, amit akar, de bűnbánata nem hat meg senkit; azt, amit korábban tett és mondott (magyarázata szerint azért művelte ezt a gyerekeivel, mert másra nem voltak jók), nem lehet jóvátenni. Felesége nem tart vele a száműzetésbe — végre meghozza a helyes döntést, a gyermekeit választja. Számukra megadatik a gyógyulás lehetősége; a Christian és Pia közötti fal leomlik, a férfi megkéri a nőt, hogy tartson vele Franciaországba, ahol közös életet kezdhetnek.
 
Az Ünnep az a darab, ahol az igazságot felfedő, valódi súllyal bíró szavak mellett a csendeknek is nagy jelentőségük van. A zárójelenetben is egy ilyen sötét, mély némaságba süllyedünk bele, ami magában hordozza azt, hogy bár a múlt bűnei napvilágot láttak, a család nem képes beszélni a történtekről, a kollektív feldolgozás lehetősége kizárt. Mindenkinek magának kell számot vetnie az örökséggel, amit kapott, és megtalálni a módját, hogy együtt éljen vele.
 
Christian: LAJOS ANDRÁS
Michael: RÓZSA KRISZTIÁN
Helene: SZIRBIK BERNADETT
Mette: PROHÁSZKA FANNI
Helge: GÁSPÁR TIBOR Jászai-díjas, Érdemes művész
Else: MÁHR ÁGI Jászai-díjas
Helmut: PAPP ENDRE
Poul: SIMON ZOLTÁN
Nagypapa: KINCSES KÁROLY
Pia: TENKI DALMA
Kim: FANDL FERENC
Lars: KOKICS PÉTER
Yousef Al-Hussein: FECZESIN KRISTÓF
Mette és Michael kislánya: BARÓCZI HANNA / ZELENKA JANKA
Kamera: HAJDUFI PÉTER / PUSKÁS BALÁZS
Pincérnő: PAPP ESZTER
 
Díszlettervező: CZIGLER BALÁZS
Jelmeztervező: FÜZÉR ANNI
Dramaturg: SÉNYI FANNI
Zenész: NAGY NÁNDOR
Video: HAJDUFI PÉTER
Ügyelő: GAZDÓF DÁNIEL
Súgó: BÍRÓ KLÁRA
Rendezőasszisztens: PÖLTZ JÚLIA

Rendező:
SZABÓ MÁTÉ

Gáspár Tibor és Lajos András. Fotó: Éder Vera

Gáspár Tibor. Fotó: Éder Vera

Lajos András. Fotó: Éder vera

Lajos András, Szirbik Bernadett, Rózsa Krisztián. Fotó Éder Vera

Szólj hozzá!