Nagy Zalán: Versek


terepszemle

folyamatosan bomlik a táj
naplemente után nem jön fel a hold
a madarakat repülés közben
éri utol a hirtelenhalál
ez volt a legzöldebb tavasz
de a cseresznye ízében
már rothadásnak indult a nyár
az erdőtűz utáni hamuban
kirajzolódnak terveink
a szénává száradt füvet
elnyeli a közelgő homokvihar

esőtáncot járunk
hogy kivirágozzon a sivatag
izzadságcseppeink nem segítenek
a magvak fejlődésében
végül a növények helyett
lábunk gyökerezik

 

mozgási erők

vasléptekkel ballagunk a rozsda elől
őszi sétánk útvonala megmunkálhatatlan
így képzeltem el a végét

tested mégis remeg
bőrödet kaparom
mintha a hipocentrum felé ásnék
annak ellenére hogy rövid ideig tart
a földrengés könnyen romba dönt
bármilyen emberi alkotást
és nem tudom eldönteni
közelednek vagy távolodnak
a kéreglemezek

 

A mű(vek) a szerző felolvasásában (az írott változatban lehetnek eltérések, ezek az utómunka során keletkeztek):

terepszemle
mozgási erők

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük