Endrey-Nagy Ágoston: Ragad


Viharmadarak vergődnek
összeragadt szárnnyal: ez a nyár.
Méz, kőolaj, méz, kőolaj, mantrázza a sápadt nő,
veríték csorog a homlokáról.
A partmenti úton aszfaltba ragadt gyöngyházlepkék,
mezítlábadon a hímporuk.

A fejemben egy idegen női hang
mondogatja napok óta,
hogy méz, kőolaj, méz, kőolaj.
A partra sodort tetemek, mint egy fogsor,
megállítják a nyelv akaratát:
hiába mondanám, hogy méz és lepkék,
ha valójában kőolaj és viharmadarak.

A sós szél felhigítja a falakból izzadó nyarat.
Programszerűen azt álmodom, hogy te tiszta vízfelszín,
én gyöngyházlepke egy kidobott próbababa száján.
A sápadt nő éjjeli úszásra megy,
a reggel olajos bőrrel talál rá.

 

A mű(vek) a szerző felolvasásában (az írott változatban lehetnek eltérések, ezek az utómunka során keletkeztek):

Ragad

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.