Szerette apját ebben a pillanatban


A mélabús nap, szélroham hajtogatta szilfaágaival, mintegy elébe terült az úton, amely valahogyan több volt, mint a közönséges utak. Töredékes képek szálltak szembe vele, fantasztikus nevekből szőve — mint amilyen Torp vagy Malakite neve —, és elvegyültek a sötétbarna sör habjával és a főzetlen kolbászok sajátos, meztelen, sima képével. És a képek alatt meg fölött ott lebegett apjának, William Solentnek kétértelmű jelenléte. Úgy érezte, minden, ami ezen a szürke, kísérteties napon történik vele, a halott közvetlen befolyásának tulajdonítandó. Szerette apját ebben a pillanatban, de nem eszményítő megindultsággal, hanem földies, érzéki, pogány kegyelettel, amely lehetővé teszi a legkétesebb értékű engedékenységet.

 

(John Cowper Powys: Wolf Solent [részlet], ford.: Vajda Endre, Kriterion, 1982. 63.o.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.