A Kathákalí Ember a legszebb

A Kathákalí Ember a legszebb az emberek között. Mert a teste nem más, mint a lelke. Az ő egyetlen hangszere. Hároméves korától gyalulja és csiszolja, faragja, s csakis a történetmondás szolgálatába állítja. Varázslat lapul ebben az emberben a festett álarc és a pergő szoknyák alatt.
Ám manapság életképtelen lett. Alkalmatlan. Kimustrált áru. Gyermekei gúnyolják. Minden akarnak lenni, ami ő nem. Figyelte, ahogy felnőnek, és eladók meg buszkalauzok lesznek belőlük. IV. osztályú tisztviselők. Saját szakszervezetekkel.
Ő azonban, aki valahol az ég és a föld között lebeg, nem tudja, mitévő legyen.

 

(Arundhati Roy: Az Apró Dolgok Istene. [Részlet.], Ford.: Greskovits Endre. Európa, 2005. 269.o.)