mellbe dugható tejkarok

„Pesszimizmus” (Budapest): Pesszimizmusának oka — szerintem — alapvető szellemi színvakság. Azt írja: „Feketebőrű én a fehérek között… pirosszemű, fehérhajú, elfajzott albínó vagyok szerintetek.” Kétségtelen: mindenütt, ahol a többség fekete, a fehér olyan meglepő, mint másutt — ahol a többség fehér — a fekete. De ezt nem a fenti módon kell kifejezni. Aztán… „ha… nadrágom zsebét csak fröccsnyi lé húzza le, akkor veszem képed kezembe újra.” Mit keres a fröccs a nadrágzsebben? S ha ez másféle fröccsöt jelent nadrág és vidékén, úgy a képet a bal kezében kell fognia. És végül: „Hajad aranyfény szavát szívembe súgtad, kék szemeidet szívembe szúrtad, tejkarod mellembe dugtad…” E „súgtad-szúrtad-dugtad” rímhármas nemcsak önsajnáltató szokását árulja el (ez a költők régi fogása), hanem azt is, hogy önnek még a folyékony is szilárd, különös tekintettel a mellbe dugható tejkarokra. Vagy albínót lát ott is, ahol már kormosodnak a dolgok? Tessék tiszteletben tartani a képek logikáját. Még küldhet.

 

(Páskándi Géza: Levéltitok. [Kortárs-beli válaszüzenetek beküldött jeligés versekre], Kortárs, 1982/5., 832.o.)