aludj, felejts


aludj aludj álmodj szépeket nem lehetek veled
a kozmikus lepedőkön
honnan jutnak a drága kis agyadba
ilyen édes hülyeségek
felejts felejts felejts el egy lélekcsel
egy testcsel magam tisztára játszva
elzuhanok a sárba

 

(Tóth Erzsébet: Repült felé a rózsa [részlet])

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük