Versek

Simon Bettina versei a friss Műútból

Promóció

1.

Frida Kahlóról beszélget két iskolás az udvaron.
A múzeumban látták a kiállítást, és olyan pulcsit
szeretnének, amin az ő feje van,
de csak táskát lehet kapni, meg tollakat.
Van már rendes iskolatáskájuk tolltartórésszel,
de külön tartják a tollat–ceruzát. A táska üres ujjaiba
filctollakat tesznek. Szinte soha nem használják,
mert átüt a papíron, és már nem kisgyerekek.
Beszélgetés közben ezekkel rajzolnak egymásra.
Ha Frida Kahlo élne, szívesen nézné, hogy minél
színesebben kapkodják a filctollakat. A neve rálóg
a táskára. Valami hiányzik, mondaná. A vállpántok
alatt üres sávok, vagy a táska helyén egy fej. Eltakar.

2.
Olyan volt, de nem volt az, ezért nem számít,
nem jegyeztem meg. Látom magam előtt
így is, mint a bepisilt gyereket, amikor büdös van.
Maga alá vizelő öreget egyszer, felnőtt fejjel láttam,
a kora miatt mégis gyereknek számítottam. Sok ránca volt,
ennyit vettem észre és becsuktam a szemem. Kellemes
csalódás a színtelen folyás, és télen a zaj is remény.
A hónapokról folyóiratot is elneveztek, mi meg
kerítést se festettünk soha, de bármelyik hóesésben
felismerném a kék rácsot, akár sportpálya nélkül is.
Azt hittem, elment az esze, most meg a legszebb
részleteket nem tudom felidézni. A legérdekesebb
annyi, hogy melyik évben, és melyik hónap.

 

Családi hagyomány

Miért írsz verseket, kérdezte tőlem, amikor egy
faluban sétáltunk, művészetet akarok csinálni,
aztán azon gondolkoztam, az az út miért nem az.
Anyám szerint a költőket nem sportiskolába íratják,
de én felnőttem, író lettem és nem látok költőiskolát,
ahová gyerekek járnak. A természetfilmekben sokkal
egyértelműbb a halál, mint az életben. Az iskola mellett
van egy utca, ahol a kertekben régi játékok voltak a virágok
között. Még most is ott vannak, vágta rá rögtön, mintha egyre
közelebb kerülne az öregedéssel a gyerekkoromhoz, és ezzel
egyenes arányosan haladnék én is visszafelé az időben.
Boldog télen születtem, anyám egész nyáron strandolhatott,
mert nem menstruált. Akkora voltam, mint egy ebihal.
Anyám békákkal csókolózott szabadidejében, de az őrangyal
hozzáadta egy férfihez, jegygyűrűvel, esküvői vacsorával,
színes virágokkal az asztalon. Anyám vegetáriánus lett,
és a rántott hús helyett titokban megette a csokrát. Amikor
válással végződött a házasság, a nagymamám kioktatta,
hogy érdemes lányként felkeresni egy jó fogorvost, és megőrizni
a menyasszonyi csokrot, de anyám inkább újrakezdte
a húsevést, mint aki hétvégenként lovagolni jár az erdőbe.
Ló helyett babakocsival kirándult, így gyakorolta a szülést,
és annyi békacombot evett, hogy remegett belül, mint a miskolci
kocsonya: az írás nem forma, hanem a nyelv megbicsaklása.