Július 3. Az első nap Marienbadban F.-fel egy-egy egymásba nyíló szobában, kulcs mindkét oldalon.
(…)
Július 5. Az együttélés keserve. Idegességtől, részvéttől, kéjsóvárságtól, gyávaságtól, hiúságtól kicsikart; talán csak a mélységes fenéken egy vékony erű patakocska, amely méltó a szerelem névre, megközelíthetetlen a keresésnek, egy szempillantás szemvillanásában fel-felvillanó.
Szegény F.
(…)
Július 6. Szerencsétlen éjszaka. Lehetetlenség F.-vel élni. A valakivel való együttélés lehetetlensége. Nem sajnálkozás emiatt; sajnálkozás annak a lehetetlensége miatt, hogy nem lehetek egyedül. De azon túl: a sajnálkozás értelmetlensége, alkalmazkodás és végül megértés. Felállni a földről. Igazodj a könyvhöz. De megint vissza: álmatlanság, fejfájás, kiugrani a magas ablakból, de az eső feláztatta földre, ahol a zúzódás nem lesz halálos. Végtelen hánykolódás lehunyt szemmel, valamely nyitott szemnek felkínálkozó látványként.
[Levelezőlap. Postabélyegző: Marienbad – 16. VII. 16.]
Drágám, szegény Drágaságom (mit összelocsog az öreg házaspár itt a szomszédban), árválkodom a régi utakon, de még annak ellenére is, hogy semmit se csinálok, csak pihenek, egész jól megvagyok. Igen, mert nyugodt vagyok felőled, már amennyire mi mostanában egyáltalán nyugodtak lehetünk. Használd ki Te is a nyugalmat, arra kérlek, a magad javára. Talán azzal kezdhetnéd, hogy elhagyod a cukorropogtatást, a pokolba végtelen hosszú út vezet.
(Franz Kafka: Naplók, levelek. [Részletek.] A naplórészleteket Györffy Miklós, a Felice Bauerhoz írt levelet Antal László fordította.)
Fotó: Franz Kafka és Felice Bauer Budapesten, 1917. Készítette: Kocsis Péter