Hogyan lassuljunk az akadémiai életben?

2010-ben jelent meg a slow-tudomány kiáltványa, melynek hadd idézzük második, fontosabb felét (lásd: www.slow-science.org):

A tudományban idő kell a gondolkodáshoz. A tudományban idő kell az olvasáshoz. A tévedésekhez szintúgy. A tudomány nem mindig tudja, hogy az adott pillanatban mi a helyes. A tudomány bizonytalanul fejlődik: megjósolhatatlanul és előre kiszámíthatatlan ugrásokkal. Valójában mindig nagyon lassan lép előre — ezt a lassúságot kell visszahelyezni a jogaiba.
Évszázadokon keresztül a lassú tudomány volt az egyetlen lehetőség. Amellett érvelünk: a lassú tudományt újra kell élesztenünk és meg kell védenünk. A társadalomnak fel kell ismernie, hogy a kutatóknak időre van szükségük, és a társadalomnak ehhez meg is kell adnia a kellő időt. De ennél is fontosabb: a kutatóknak vissza kell szerezniük az idejüket.
Időre van szükségünk a gondolkodáshoz. Időre van szükségünk az új ismeretek megemésztéséhez. Arra is időre van szükségünk, hogy félreértsük egymást. Különösen akkor, amikor a bölcsészettudományok és a természettudományok közötti dialógust tartjuk szem előtt. Nem tudjuk megmondani sem azt, hogy mi a tudományunk jelentősége, sem azt, hogy tudományunk tulajdonképpen mire jó. Egész egyszerűen azért nem, mert még mi sem tudjuk. A tudománynak időre van szüksége.
Légy türelmes velünk, amíg gondolkodunk!

 

(Gébert Judit – Tőzsér János: Lassuljunk! Maggie Berg – Barbara K. Seeber: The slow professor. Challenging the culture of speed in the academy. Toronto, University of Toronto Press, 2016., Műút portál.)