egyedül a császár

A dajka, aki figyelte, nem értette, mi olyan nehéz ebben. Kivette a császárnő kezéből a levelet, majd miután összecsavarta és hajtogatta, egy gyöngyökkel kivarrt kendőcskébe burkolta, s végül az egészet egy aranyozott bőrből való lapos tokba csúsztatta. A császárnő saját hajpántját fűzte át a tok gyűrűin, és olyan csomót kötött rá, amelyet egyedül a császár tudott megoldani. Az ily módon lezárt levelet hamarosan egy küldöncnek adták át, aki gyors lovának derék lovasa volt és aki ismerte az utat a császárhoz.

(Hugo von Hofmannsthal: Az árnyék nélküli asszony. Ford.: Tatár Sándor)