egyedül a császár


A dajka, aki figyelte, nem értette, mi olyan nehéz ebben. Kivette a császárnő kezéből a levelet, majd miután összecsavarta és hajtogatta, egy gyöngyökkel kivarrt kendőcskébe burkolta, s végül az egészet egy aranyozott bőrből való lapos tokba csúsztatta. A császárnő saját hajpántját fűzte át a tok gyűrűin, és olyan csomót kötött rá, amelyet egyedül a császár tudott megoldani. Az ily módon lezárt levelet hamarosan egy küldöncnek adták át, aki gyors lovának derék lovasa volt és aki ismerte az utat a császárhoz.

(Hugo von Hofmannsthal: Az árnyék nélküli asszony. Ford.: Tatár Sándor)

One Reply to “egyedül a császár”

  1. Nahát! Hogy az ember tök véletlenül talál rá ilyenekre… Persze attól még öröm.
    (Egyébként HvH prózája — zömmel — abszolút’ izgalmas, és van, ahol elképesztően modern, pontosabban időtlen — semmilyen K.u.K-meghatározottsággal/örökséggel le nem írható. Igazi felfedezés lehet annak, aki még nem ismeri.)
    T.S.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.