Zöldi Meliton: Holnapután


Fehér vonalak a csillagaim.
Lankad a völgymeleg ködmenet.
Napfénymentes árnyékrudak,
kátrány-kesztyűk mentenek.

Vörösen virít a maradék szépség
a skalpok alatt. A lábak felett
kúszik a homály, hogy ne lássam,
ami fájdalmas lehet.

Tócsaképek feketén.
Tenyérforgács, érhalál.
Peremre fújta – mint szirénát –
egy langaléta délibáb.

Hígabb kesztyű, telt szinezet.
Távolban a szürkület.
Kátyúkban állok, de megyek.
A kanyar után a lehet.

One Reply to “Holnapután”

  1. Nagyon tetszik a vers!További sok sikert az íráshoz és minél több verses köteted jelenjen meg!!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük