Jelentés

Olyan, mint a gyerekszerelem:
Bokor mögött bujkálás
És a fiók mélyére rejtett levelek a kézírásoddal;
Én tényleg csak a szemedet szeretném látni,
És nézni benne a csodálkozást.
A leggyakrabban kiejtett szó, a viszontlátásra
Úgy sodor el néha minket,
Mint a szélben lengő hinta
A nemrég rajta ülő kisfiú gondolatait,
És ha megtörténik, tényleg elhisszük,
Hogy van még jelentése a szónak.

Lassan már semminek sincs jelentése,
Elmosódik a határ a hazugság és a jelentésvesztés közt,
Fennen hirdetjük, hogy őrizzünk meg mindent,
Ami mögött még rejlik tartalom, mégis félünk,
Hogy amit fél évvel ezelőtt mondtunk, már érvénytelen,
És hogy szavainkat kivonják a forgalomból,
A féltve őrzött lap alján nem lesz már semmi,
Senki sem fog emlékezni a kézírásodra,
Hiába a titkos fiók, és a mappa, melybe eldugtam,
Félünk, hogy belemagyaráznak még valamit a mozdulatainkba,
És hogy nem úgy értelmezik a mondatainkat, ahogyan kellene.
A nyelv is reszket, hogy mi lesz belőle,
Ha rettegnek tőle és elferdítik —
Az is lehet, hogy az egyik a másik következménye —,
Mi lesz a világgal, ha félünk a jelentéstől?