A fehér rózsák körbefonnak
Mint valami ketrec
Ápol és eltakar,
Bent tartja a titkokat.
Alattam a fügebokor
Felettem a nyár,
Az oroszlánokkal védett kapu,
Tudatja a faluval ki itt az úr.
Előttem a szomszéd azzal a hatalmas rottweilerrel,
Jobbra tőlem a gyümölcsös amire olyan büszke a nagyapám.
Balra a kisház benne az éjjeli kártyázások emlékével.
A kék ház és a szúnyogok,
A tücskök és a kocsik halk homályos hangja.
A fürdőruhák kiterítve.
A ketrec, amiből fényesek a csillagok.