Endrey-Nagy Ágoston: Ez a tavasz


Az esőfelhők hasáról a fejüknél odaszögelt
varjak lógnak.
A sárban dalnokok gyülekeznek,
rügyező ágakat szúrnak egymás szemébe
és anyatejet köpködnek.

Ez a tavasz, véresre nyalom a húrjaidat,
és neked kötelességed szeretni,
mert szeretetből teszem.

Amíg benned voltam, tenyérnyomok
fedték be az eget, most egy hétig fehér lepkék
fognak zuhogni. Én egy hétig nem fogok
hajat mosni, csak ülök az üres kádban,
meztelenül, a fülhallgatóból héjak ropogása.

Felöltözöl. Egy tojáshéj szétrágásáról
készült hangfelvételt játszik le a telefonom.
Méz gyűlik a szemembe.
Amikor azt mondod, nem tudsz kiismerni,
pókok másznak a nyelvemre.
Lenyelem őket, fogat mosok,
és mielőtt hazamennék,

felírom a tükrödre, hogy „1996, tavasz”.
Reggelente ebben gyakorlod a megfulladást.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük