Boldogság nem lakhat túlzsúfolt szívben…
Hiszen éppen amikor
a gyönyör füstje elhatna a testüregekből
visszacsapódó bánatig,
a gondolat már a síremlékeket kerülgeti.
Ha a víz csakugyan áramlik,
akkor szabad és megbékítő nyugalmat
aligha hoz a pihenés.
És a költő? Nézd csak, ő megy,
megy, de másfele tart, mintha nem lenne
itt, ahol még van…
(Vladimir Holan: X — Shelley levelei fölött. Ford.: Vörös István)