Pangolin

Valahol, egy teljesen idegen országban, a semmi közepén rátörik az ajtót, kiviszik a napfényre, az arcát a langyos földre nyomják, rátérdelnek a hátára az érthetetlen magyar nyelven ordibáló kommandósok. A hatóságok kiadják Vietnámnak. Majdnem úgy alakul, hogy megbűnhődhet, és megbocsájtást nyer, láthatja az anyját, szólhat hozzá. Azonban szavai nem jönnek, olyan némaság támad, amilyen némaság csak egy halott tobzoska méhében lehet. Felriad, a ventillátorok három óránként leállnak, visszatérnek érzékei, még mindig nyomasztóan egyedül van. A raktárépület ráomló csendjét a gyantába ragadt szúnyogok reménytelen zümmögése, sötétjét pedig a lenémított pornó fénye töri meg. Kint megáll egy kocsi.

(Barcsai László: Pangolin [részlet]. Helikon, 2017/10.)