(szino)líra. torzószótár

Aczél Géza versei a friss Műútból

áramfejlesztő

kisiskolás dolog lenne most a különböző hipotézisekhez visszamenni honnan jön a vers ihlete
amikor vénséged küszöbén megostromol a semmi aztán hogy végül sarokba szorítod magadat
felmondod a hihető leckét valamiféle dallamokat s kikerülhetetlen ritmust termel az élő anyag
különben az illúziókat már régen el is hagynád mivel mindig is zavart az a végtelen hullámzás
a kiválasztottság gőgje és az értelmetlen irkálgatások között miközben legfeljebb annyi történt
hogy a ceruza helyébe több áttétellel az elektronikus masina civilizációja költözött s új zenéje
támadt a klaviatúrán a kopogásnak de hogy a külső változások ellenére mint egy áramfejlesztő
mi generálja az önfelmutatást te sem érted és főleg nem érti más ki esendő szövegeidbe olykor
beletalál elmélázva hol döccen a poétikai rend és e kaotikus forrongásban mi nincsen megírva
hogyan érhetne magasabb távlatokba a líra csak hát a szerencsétlen költő saját zsigereiből van
tetemre híva s ha mázol szobafestőknek az epigonja kiknek megbecsülve persze a mesterséget
a vizuális mélységre nincsen gondja hogy valamilyen módon a feleslegességét megszenvedje

 

áramlat

amikor hajdanán a tudományba kicsit belenéztem és igyekeztem a művészetet megérteni mint
egészet némi vizuális sóvárgással érkezve a gyerekkorból viszont botfüllel nagyon talán csak
a versírás érzelmileg túlfűtött rigmusai maradhattak a képzeletbeli asztalon szóval ezeket a kis
adottságokat összenézve mivel azért előbb-utóbb a trialát is kikopogtam az egyre divatosabbá
váló gépzenére s a modern képzőművészetből is kaptam oldalágról váratlan segítséget kilépve
az erősen kötődő hazai körből pedig lassacskán lazult bennem a szűkre szabott családi érdem
mivel akkor sikerült erősebbeket írni amikor semmit sem értett belőle a környék olykor pedig
kezdtem magam hitegetni ha nagyra nőnék föltétlen az intellektuális vonalon haladok mikor is
átmosnak a különféle irodalmi áramlatok a strukturalizmustól a szemiotikán át akár a dekonig
aztán ráébredsz e különös versenyfutásban az iram idővel fellazít elvont ketrecében az élmény
idegen dimenziókban kereng s bár nem kívánod vissza a zsúfolt érzelmeket jobban érdekelnek
a szubjektív képletek elámulva mennyire messziről tapogatják nagy tudósok a versek lényegét