Világosítsd föl

Világosítsd föl gyermeked:
a haramiák emberek;
a boszorkák — kofák, kasok.
(Csahos kutyák nem farkasok!)
      Vagy alkudoznak, vagy bölcselnek,
      de mind-mind pénzre vált reményt;
      ki szenet árul, ki szerelmet,
      ki pedig ilyen költeményt.

És vígasztald meg, ha vigasz
a gyermeknek, hogy így igaz.
Talán dünnyögj egy új mesét,
fasiszta kommunizmusét —
      mivelhogy rend kell a világba,
      a rend pedig arravaló,
      hogy ne legyen a gyerek hiába
      s ne legyen szabad, ami jó.

S ha száját tátja a gyerek
és fölnéz rád, vagy pityereg —
ne dőlj be néki, el ne hidd,
hogy elkábítják elveid!
      Nézz a furfangos csecsemőre:
      bömböl, hogy szánassa magát,
      de míg mosolyog az emlőre,
      növeszti körmét és fogát.

1936. júl.—okt.

(József Attila: Világosítsd föl)