ne félj attól hogy egyszer eltünök
csak úgy nem veszhet el ma már az ember
a bozótból kiűzött ösztönök
összeszoktak a szörnyű félelemmel
ne félj Isten nagy állatkertje ez
bármi vagyok megférek benne én is
míg elaltat megnyúz és rendszerez
_ _ _ _ _ _
(Csordás Gábor: Féligírt szonett. Kortárs, 1987/9. 61.o.)