Úgy bujkál bennem, mint a buborék a halban,
vagy ahogy fény és árny játszik a mágus fövegén,
dünnyögve, sustorogva, dudorászva halkan,
s a dallam nem változtat szövegén,
a vakszövegen, mert tagolt szöveg nincs,
míg függünk itt a Sarkcsillag szegén,
csak a végtelen tér, a jéghideg, rideg kincs,
meg izzó tébolyunk, hogy megszerzem, meg én,
bár amit szerezhetünk, csak maga a dallam,
a fény hajából egy sugárnyi hajtincs,
a vándorlás az óceán egén,
s a rejtjelzett tudás, hogy semmi baj nincs,
mert minden porszemben egy néma dal van,
s a dallam nem változtat szövegén.
(Orbán Ottó: Buborékszonett. Alföld, 1992/4. 3.o.)
A vers keletkezésének körülményeihez:
„Folyóiratunk a költészet napja alkalmából költői játékra hívta szerzőit. Kérésünk egy szonett megírására vonatkozott, melynek egyetlen megkötése a következő József Attila-sor beépítése, önálló vagy torzított idézetként való felhasználása volt: »A dallam nem változtat szövegén«. (Emberek) A beérkezett műveket e számunkban közöljük. (Keresztury Tibor—Mészáros Sándor)”