A világ, amelyben élünk, telítve titokzatos rejtélyek özönével, nem számít, hogy ha eggyel több; máskülönben furcsának tűnnék, hogy a természet, mely mindeneket oly célirányosnak alkot, és ebben ritkán avagy soha nem téved (hacsak nem mulatságból), és oly formákkal és képességekkel ruház fel mindeneket, kik teremtő keze alól kikerülnek, hogy akár eke elé, akár karavánba, akár kordéba fogható — bárhová való teremtményt formál, légyen egy kiscsacsi bár, bizonyosra vehetjük, hogy remekel, és a lény a legarravalóbb jószága lészen a földkerekségnek, sőt vágyainknak megtestesülése, nos, mégis és mindazáltal, valahányszor egy mindközönséges házasembert kell gyúrnia, váltig elfuserálja a dolgát.
(Laurence Sterne: Tristram Shandy. Ford.: Határ Győző. Európa, 1989. 661-662.o.)