— Mit akar mondani ezzel?
Így hangzottak első szavai, miközben bizonytalan mozdulattal a regény kéziratára mutatott, mely ott feküdt az asztalon. Annyira elképesztett a kérdése, hogy nem tudtam rá mit válaszolni. Inkább vártam volna bármilyen más kérdést. Mi olyat mondhatunk egy regénnyel, ami néhány mondatban összefoglalható? Valamit dadogtam, sok értelme nem lehetett annak, amit mondtam, de hát végre is válaszolnom kellett. Broch bocsánatot kért, és visszavonta a kérdését:
— Ha tudta volna, akkor meg sem írja a regényét. Nem, ez rossz kérdés volt a részemről.
(Elias Canetti: A szemjáték. Ford.: Kertész Imre. Európa, 1993. 45.o.)