friss műút

-ról, -ről

Lev Szemjonovics Rubinstein

Lev Szemjonovics Rubinstein

(1947 Moszkva – ) orosz költő és esszéíró. A moszkvai konceptualizmus egyik alapítója és vezetője.

Legfrissebb

A rovatból ajánljuk még

Műfordítás

Lev Szemjonovics Rubinstein: Versek — Molnár Angelika fordítói kommentárjával

2019. január 16.

A HATSZÁRNYÚ SZERÁF (1984)
(Шестикрылый серафим)

 

1. Még az angyalok is lehetnek különbözőek.
2. Szép kis család!
3. Komoly beszélgetés.
4. Komoly beszélgetés (folytatás).
5. Igen vagy nem?
6. Georgij Nazarics.
7. Az aggodalom sohasem hiábavaló.
8. Hosszú búcsúzások – felesleges könnyek.
9. Előre nem látott körülmények.
10. Moszkvában.
11. Ez aztán a találkozás!
12. Halk ujját álomszelíden végigvonta…
13. Aki mer, az nyer.
14. Hát, maga sem egy Puskin!
15. Már megint ezek az átkozott kérdések!
16. Hamlet apjának szelleme.
17. Ég áldjon, szabadság hatalma!
18. Apa.
19. Új arc.
20. Szenyka-szamuráj.
21. Apály és dagály.
22. Van rá esély.
23. Távol és mégis közel.
24. Éjjeli felfordulás.
25. A temetőben.
26. Szót-lan dal.
27. Összezavarodtam, teljesen összezavarodtam.
28. Jobb, ha elmegy.
29. Fegyverszünet.
30. Attól függ, honnan nézzük.
31. Még egy megpróbáltatás.
32. Izzadok, minden erőm elhagyott.
33. Sikertelen leánykérés, avagy szerelem a puffasztott kukorica iránt.
34. Száznyolcvan per kilencven.
35. Anya! Itt van!
36. Ne menj el! Félek.
37. Még hárman — és mindegyik feltűrt ingujjal.
38. De a reggel sem hozott enyhülést.
39. Egy csónakos története.
40. Egy csónakos története (folytatás).
41. Egyik szemem sír, a másik nevet (az „Egy csónakos történeté”-nek a vége).
42. Ne lepődjön meg, én vagyok az!
43. Hogyan éljük túl egyedül?
44. A fiú nem esett messze a fájától.
45. A változások előszele.
46. Mi lesz velünk?
47. Felejtsd el, ha tudod!
48. Vox clamantis in deserto.
49. Az ember, akinek titka van.
50. Gyere ide, Ljovuska!
51. Várakozás.
52. A legszélén.
53. Ó, búcsú, te búcsú!
54. Egy teljesen hétköznapi látogatás.
55. Csak fáradság és semmi más.
56. Megint mellé!
57. A rossz hírt majd később.
58. Fura figura.
59. Misa, a vacsora tálalva!
60. Igor Andrejevics váratlan kinyilatkoztatásai.
61. Ami történt, megtörtént.
62. Intézze úgy, hogy ő többé ne kerüljön a szemem elé!
63. A léleknek gyötrelme, avagy szélkergetés.
64. Megint szóváltások és elhallgatások.
65. Megint álmatlanság és zűrzavar.
66. Csábító ajánlat.
67. Péntektől vasárnapig.
68. Na nem, most már, kérem, hallgasson!
69. Egy kellemetlen megbízatás.
70. Alekszandr Markovics, mi magához jöttünk!
71. Telefonhívások estéje.
72. Keres minket a boldogság, de nem talál ránk.
73. Jean-Pierre választ.
74. Alekszejev nem hiába aggódott.
75. Anna Arnoldovna figyelmeztet.
76. Párizsban is emberek élnek.
77. Jó volna, meg nem is.
78. Nem kell elkísérnie, nem megyek messze.
79. Csakugyan beköszönt a nyár?
80. A kérdés csak az, hogy ki itta meg a tejet?
81. Macska-léptekkel osonunk, hullaszagot ontunk.
82. Kis ember vagy te még ehhez, Rozvalnyev!
83. Nagypapa állapota rosszabbodott.
84. A költészet, testvér, mindenütt ott van.
85. Se nem esküvő, se nem halotti tor.
86. Oh, már megint ezek az ellentmondások!
87. Amíg meg nem győződtél valamiről, hallgass!
88. A gyermek szájából.
89. Miszjusz, nem Miszjusz, de van benne valami.
90. Mintha a szél mind a négy világtáj felől.
91. Ha nem figyelsz oda, akkor biztosan belekeveredik.
92. Több helyzetek vannak, Horatio.
93. Ugyanitt, ugyanekkor.
94. Hallj s láss.
95. — Nem igaz. Ön nem szereti őt és soha nem is szerette — vágott közbe hirtelen az addig hallgató Kuzmin —, csupán azért találta ki mindezt, hogy gyötörje magát és őt is…
96. — Tudják, hova menjenek a vigasztalásukkal! — csattant fel Nágya, és látszott rajta, hogy az utóbbi napok minden keserűsége és fájdalma, szörnyű feszültsége…
97. — Nem kell sietnie. Magát várják ott a legkevésbé, nekem elhiheti. — Mikki felállt, rágyújtott, odasétált az ablakhoz és anélkül, hogy megfordult volna, megismételte: — Nem kell sietnie.
98. — Oleg, már régóta szerettem volna beszélni veled. Mondd csak, mi történt? Te olyan… Na, olyan… Nem is tudom, olyan más lettél. Mi jár a fejedben?
Folyton azt érzem, hogy itt vagy és mégsem.
Mi van veled? Elegem van. Belefáradtam a találgatásokba. Te titkolsz előlem valamit. Azt hiszed, nem látom?
Mi történt? Na, mi történt? — Szveta szorosan odalépett hozzá, kezét a vállára tette és mélyen a szemébe nézett.
99. — Srácok! Menjünk rákot fogni! — kiáltotta hangosan Vagyka, a legfiatalabb Vegyenyapin.
— Ne ordíts már! Tán’ nem látod? — ripakodott rá szigorúan a mindig megfontolt Szlavik, aki ugyan csak másfél évvel volt idősebb öccsénél, de már komoly, felnőtt férfinak és a ház urának érezte magát.
100. — Verk, hé, Verk!
— Mi van, mit akarsz?
— Verk, na, mi lesz már?
— Hát ez hülye!
— De most miért, Verk?
— Hagyjál már! Mi van, tán’ nem látod? Szappanos a kezem!
Vera elfordult, hogy elrejtse mosolyát.
— Hát ez hülye! — ismételte meg lágy hangon. De már halkan.
101. — Ha valamit nem úgy csináltál, akkor aztán megint kaptál a pofádra! Előfordult, hogy az egész testedet összecsipkedte. Huncut volt a lelkem, Isten nyugosztalja! — Kátya néni keresztet vetett, szeretett volna mondani még valamit, de meggondolta magát és hosszan hallgatott.
102. Néhány nap múlva a kölcsönös megértésnek arra a fokára jutottunk, amikor a kérdések fölöslegesnek tűntek, a hallgatás pedig sok mindent jelenthetett és egyáltalán nem volt már kínos.
103. A hirtelen fájdalomtól önkéntelenül felkiáltott, majd hátára fordult és elhallgatott…
És minden elcsendesedett körülötte. A csöndet
Semmi sem zavarta meg, az esőcseppeken
És a révnél álló emberek hangján kívül,
Akik a csónakossal alkudoztak. Az,
Nyilvánvalóan, az időjárásra hivatkozva,
Több pénzt követelt. A többi hang
Vitatkozott vele. És ez a perpatvar
Úgy tűnt, sohasem ér véget.
Majd megint elvesztette eszméletét.
És mennyi ideig feküdt így — egy percig,
Egy hétig, egy évig, évszázadig — azt senki
Sem tudja megmondani. De a nap ragyogott fényesen,
Amikor ismét kinyitotta szemét és megértette,
Hogy újjászületett…

 

 

A MAMA RUHÁT MOSOTT (1987)

(Мама мыла раму)

 

1. A mama ruhát mosott.
2. A papa vett egy televíziót.
3. Fújt a szél.
4. Zóját megcsípte egy darázs.
5. Szása Szmirnov eltörte a lábát.
6. Borja Nyikityin betörte a fejét egy kőben.
7. Eleredt az eső.
8. A fivér fivérét verte.
9. Kifutott a tej.
10. Az első szó a „térd” volt.
11. Jura Sztyepanov összeeszkábált egy kunyhót.
12. Julija Mihajlovna szigorú volt.
13. Vova Avgyejev verekedett.
14. Tánya Csirikova – hülye.
15. Galja Fomina vőlegénye félkezű.
16. Szergej Alekszandrovicshoz bevezették a telefont.
17. A rokkant bennégett az autóban.
18. Kirándultunk az erdőben.
19. A nagymama rákos volt.
20. A nagymama meghalt álmában.
21. Gyakran láttam a nagymamát álmomban.
22. Nagyon féltem, hogy meghalok álmomban.
23. Igor Dudkin úgy nézett ki, mint egy grúz.
24. Szergej Alekszandrovics tréfálkozott a papával.
25. Szorokinéknak volt szilvájuk, de Jack-jük is.
26. A srácok röplabdáztak a tisztáson.
27. Gleb Visinszkij egereket hozott.
28. Vologya Volosenko hazudott.
29. Jelena Illarionovna ismerte Szása Csornijt.
30. A feszültség ingadozott.
31. A moziban egy érdekes filmet vetítettek.
32. Bátyám felhúzta a lemezjátszót.
33. A papa hangosan kiabált.
34. Bujan láncát csörgette.
35. Szása Szmirnov a bélyegeimre irigykedett.
36. Tudta mozgatni a fülét.
37. Később én is megtanultam.
38. Polina Mironovna azt mondta, hogy az ő Borkája hülye.
39. Klavgyija Jefimovna férjét Mihail Boriszovicsnak hívták.
40. Raisza Szaveljevna a 40-es számú csemegeboltban dolgozott közgazdászként.
41. Jurka Vinnyikov volt a fia.
42. Kszenyija Alekszejevna elég egyszerű, de nagyszerű asszony volt.
43. Pavlik és Rita Aronov a szomszédos házban lakott.
44. Egyébként Tánya Csirikova is abban a házban lakott.
45. Rajka Guszeva férjének a nevére, sajnos, nem emlékszem.
46. Fújt a szél.
47. Bátyám elmondta, hogy mit csinál a mama és a papa a másik szobában.
48. Sóska, retek és póréhagyma is termett.
49. Szlava Novozsilovot megsebezte egy drót hokiütő.
50. Eleredt az eső.
51. Féltem Tánya Beleckaja babájától.
52. Jura Sztyepanov apja fogatlan, anyja kövér, nővére pedig dinka volt.
53. Nővérét Julijának hívták.
54. Nekem nem nővérem, hanem bátyám volt.
55. Bátyám azt mondta, hogy ma meghalt Sztálin.
56. Bátyám megpofozott, amiért nevettem és bohóckodtam.
57. A papa leszokott a cigiről.
58. Arról álmodoztunk, hogy mihamarabb kitörjön a háború.
59. Szerettük a kínaiakat.
60. Nem engedték meg, hogy átmenjek az úttesten.
61. Egyszer majdnem megfulladtam.
62. Galja Fomina a Pedagógiai Főiskolán tanult. Amikor megkérdeztem tőle, hogy miért esik az eső, így kezdte el magyarázni: „Hazánkban sok tenger és folyó található…”. Tovább nem értettem és el is felejtettem.
63. Szása Szmirnovnak szokása volt fingorászni a szobában.
64. Hallani nem lehetett, de nagyon büdös volt.
65. Nem vallotta be, hogy ő volt.
66. Megtanultam biciklizni.
67. Szégyelltem megmondani, hogy hívnak.
68. Egyszer láttam egy akkora hernyót, hogy azóta se tudom elfelejteni.
69. Felkavarodott a gyomrom és hánytam.
70. Egyszer kopogás nélkül benyitottam Galja Fomina szobájába, akkor láttam először.
71. Egyszer szörnyű előérzetem támadt és hirtelen berontottam.
72. Megjöttek, de sokat késtek.
73. Egész éjjel süvített a szél és vihar is tombolt.
74. Borzalmas idő volt, minden eltorzult és folyt.
75. A sarok felől fújt a szél, lehűlést és bánatot hozott.
76. Villám dördült, unalom támadt, és szívünkben zűrzavar tajtékzott.
77. Süvített és villódzott a sötétben, a tetőre jégeső záporozott.
78. A fenyők csúcsa reszketett, fellegek gomolyogtak a tornác felett.
79. Kezdetben volt a kezdet, de a végén mindennek vége lett.
80. Fölöttem minden olyan volt, mint azelőtt, de alattam imbolygott a föld.
81. Mindenki keringett, leesett, elúszott, és a maga útján távozott.
82. Aznap minden olyan volt, mint máskor.
83. Felkeltem, felöltöztem…

 

 

Fordítói kommentár

Lev Szemjonovics Rubinstein (1947 Moszkva – ) orosz költő és esszéíró. Az Orosz Írószövetség tagja (1991-2017). A moszkvai konceptualizmus egyik alapítója és vezetője. A „Знаки внимания” (A figyelem jelei) című könyvéért elnyerte a „NOSZ-2012” irodalmi díjat. Rubinstein műveit többek között angol, német, finn, francia, svéd, lengyel nyelvre fordították le. Irodalommal az 1960-as évek végén kezdett foglalkozni, és az 1970-es évek közepére már kifejlesztette saját stílusát, az ún. minimalizmust. A könyvtári katalóguskártyákat rendező munkája hatására megalkotott egy új, „köztes” műfajt, a „kartoték”-ot, amely verbális, vizuális és performatív művészeti ágak határmezsgyéjén mozog. A költő valamennyi műve megnyilatkozások sora, amelyeket külön kártyákra rögzít. Ezeket a kártyákat a felolvasás során váltogatja és a váltogatás során létrejövő szünet mintegy hangsúlyosabbá teszi és ritmizálja a kimondott frázist. A ritmikus lapozgatás a rétegek eltávolításaként realizálódik, ennek segítségével lehet elmélyedni a szövegben. Minden egyes mondat önálló szólam — névtelen, ugyanakkor könnyen beazonosítható, „életről szóló mondás” vagy épp csönd (üres kártya) —, amely a versegészt valóban kartotékká alakítja. A „nyilvántartott” frázisok a műfaji emlékezetet is aktivizálják: A mama ruhát mosott, illetve A hatszárnyú szeráf című vers utcai beszélgetés-foszlányokat („Ez aztán a találkozás!”), költeményekből vett idézetsorokat („Ég áldjon, szabadság hatalma!”), bibliai allúziókat és szállóigéket („Vox clamantis a deserto”), színpadi instrukciókat („Megint szóváltások és elhallgatások”) stb. tartalmaz. A szövegek folyóiratban vagy könyvben való publikálása (azaz „lapos” feldolgozása, ahogy Rubinstein nevezi) komoly problémát okoz a szerzőnek, ugyanis a kiadást csupán másolatnak, reprodukciónak tartja. De azt is elismeri, hogy az ő szerzői verziója is csak egy lehetséges változat. A portálon közölt két versfordításunk ezek alapján a szövegek rövid értelmezése.

A mama ruhát mosott cím — egy szovjet-orosz ábécéskönyvből, a „Букварь”-ból átemelt mondat. Kifejezi és meghatározza azt a korszakot, amelyben a mozaikokból kirajzolódó történet játszódik: Sztálin halála. A szöveg a gyermeki nyelvet imitálja és egy tipikus szovjet család mindennapjait mutatja be. A családnevek minden általánosságuk ellenére ismert orosz költőket, írókat, művészeket, közéleti személyiségeket idéznek meg. A hatszárnyú szeráf cím — utalás többek között A. Sz. Puskin A próféta című versére. A bibliai és a puskini lírai szubjektum nehéz transzformációját hétköznapi, szerelmi síkon látjuk kibomlani.

 
Fordította és fordítói kommentárt írta: Molnár Angelika
Fordították továbbá: Debreceni Ferenc, Katona-Kovács Lili Krisztina, Kocsár Márta, Kovács Vivien, Pap Tünde
 

 

Szólj hozzá!