(…) Én ma már néhány hónap múlva 60 éves leszek, pályám befejezéséhez közeledem, a magam számára nincs sok várnivalóm. Egy nagy reményem volt: ez a gyerek. Egy nagy örömem volt: figyelni fejlődését, amely feljogosított minden jó várakozásra. S most egy fiatalos ostobaság miatt mindez összeomlóban van [Schöpflin Gyulát baloldali tevékenysége miatt bebörtönözték]. Mert én nem csalom magamat: a gyerek pályája hosszú időre kettétört, nemcsak a tanári pályája, hanem attól kell tartani, legalább idehaza mindennemű pályája. Nem vagyok született sötéten látó, de ebben a dologban nagyon sötéten látom a legközelebbi jövőt.
(Schöpflin Aladár — Babits Mihálynak, Budapest, 1932. VII/9. in: Schöpflin Aladár összegyűjtött levelei. s.a.r. Balogh Tamás. Pro Pannonia, 2004. 310.o.)