Budapest. A kórházban meglátogatom Eörsi Istvánt. Előzőleg új verseit olvasgatom az ÉS-ben. „Ha sikerül egy-egy kommentárom, / olyan boldog vagyok, / hogy elfelejtem a halálom, / azt, amit kommentálgatok.” Lehet, hogy így kell élni, ilyen boldogan.
(Végel László: Két tükör között. zEtna, 2016. 49.o.)